Múzeumok és népművészet

Múzeumok és népművészet

Lapujtői népviselet

Karancslapujtő egyedi, csak a községre jellemző népviselettel büszkélkedhet. Erről már a Dr. Ladányi Miksa által szerkesztett Nógrád és Hont vármegye 1934-bes kiadásában is olvashatunk. Ünnepi alkalmakkor a következő darabokból állt a lányok, asszonyok viselete Karancslapujtőn: tüll ingváll (vizitke), rojtos kendő, színes rakott szoknya, alsószoknyák, kötény, főkötő. A karancslapujtői népviselet legpompásabb része a főkötő. A régi, babonás asszonyok azt tartották, hogy azért olyan díszes, hogy a gonosz szeme megtörjék rajta. A főkötőt csak fiatalasszonyok hordhatták első gyermekük megszületéséig. A lányok szalagot kötöttek a hosszú, egy ágba befont hajukba. A gyerekes asszonyok hátrakötős kasmírkendőt kötöttek a fejükre. A középkorúak még felköthették a cifra kendőt, az idősebbek azonban csak a sötétebb, egyszerű mintázatút hordhatták. Karancslapujtőn kétféle főkötőt viseltek az asszonyok: kerek és farkasfőkötőt, ez utóbbi volt az elterjedtebb. A népviselethez hozzátartozott még a csizma, a harisnyanadrág, a pendely, a lajbi, a kaláris, valamint a zsebkendő. A gyerekeknek a magyar lajbira volt varrva az ingváll, azon a kázsmérkendő.

Rimóci népviselet

Rimócot a viseletkészítés és kifinomult öltözködési ízlés napjainkban is tapasztalható aranybányájaként lehet említeni. Releváns példái ennek a Rimócon szép számmal fellelhető, viseletdarabok elkészítésében jeleskedő idősebb és fiatalabb asszonyok, lányok, valamint azok a hatalmas mennyiségű, változatos paraszti öltözetdarabok, melyek egyházi és világi ünnepek során előkerülnek a fiókos kasznyikból, szekrényekből, kamrákból. A település viselete számos kisebb-nagyobb változáson ment keresztül az elmúlt közel kétszáz esztendőben. A paraszti gazdaságban előállítható egyedi, majd az ipar tömegtermelésének köszönhetően nagy mennyiségben és változatosságban megjelenő gyári alapanyagok, később a bányászat és a nehézipar Nógrád megyei megélénkülésével terjedő városi divat hatása mind nyomot hagyott Rimóc hagyományos viseletén, öltözködési szabályain. Azonban a szubjektív öltözködési szabályokat egy olyan kollektív esztétikai norma fogja össze, mely az idő múlásával vajmi keveset változott és még most is elevenen él. A nők viseletének fő jellemzője a sok, rövid szoknya, a sötét alapszínű kötény, a derékkötő szalag, a csizma, a nyakravaló kendő és a buggyos ujjú ingváll. A férfiaknál a csizma, a csizmanadrág, a szakácska a derékkötő szalaggal, a fekete posztó lajbi mely pásztorbot formában felvarrt pitykékkel és piros nyargalásos hímzéssel díszített, a hímzett elejű paraszting és a magas fekete posztó kalap dominált.

Palóc Múzeum és Palóc Liget

A Palóc Múzeum ma is eleven népi műveltséggel rendelkező táj, az országhatáron is átterjedő Palócföld középpontjában fekszik. A néprajz, irodalom- és helytörténeti arculatú múzeum, mint a térségi kulturális örökség alapintézménye, értékes gyűjteményi anyaggal bír. A Nógrád vármegyei Múzeumi Társulat Nagy Iván akadémikus történész fáradhatatlan munkásságának eredményeképpen jött létre, 1891. március 15.-én, Balassagyarmaton. A múzeum gazdag néprajzi gyűjteménye átfogja Nógrád megye teljes paraszti kultúráját. A múzeum gyűjteményi anyagából föltárható sajátos, a jövő szolgálatába állítható hagyományos gyakorlat a tradicionális falusi létmód egyensúlyi jellege, a természettel kialakított egészséges ökoszisztéma. A Múzeum mögötti ligetben 1932-ben felállított parasztporta az első, áttelepített épületekből álló szabadtéri gyűjtemény Magyarországon. A palóc fundus az 1990-es években út menti kiskápolnával és feszülettel bővült. A múzeum irodalomtörténeti gyűjteménye olyan különleges, Madách Imréhez és Mikszáth Kálmánhoz kapcsolódó eredeti dokumentum- és fotóanyagot tartalmaz, amely a két szerző életművéről, és arról a korszakról, amelyben éltek, teljes és árnyalt képet ad. A balassagyarmati Palóc liget a város legnagyobb parkja nem messze a központtól. 1898-ban Erzsébet királyné emlékére létesítették az akkor még 7 hektáros parkot. A park kialakításának munkáit Kondor Vilmos erdőmérnök vezette. A jelenleg 3,9 hektáros park természetvédelmi terület. Több száz éves fái között találunk hársakat és juharokat. Különlegességnek számítanak az amerikai mocsártölgyek, melyek Nógrád megyében csak itt fordulnak elő.

Madách-kúria (Csesztve)

1844 decemberétől 1853 szeptemberéig Csesztvén élt Madách Imre. Itt születtek meg a gyermekei. Madách ebben az időszakban tevékeny részese volt Nógrád politikai életének, beleértve az 1848-as szabadságharcot is. 1862 augusztusában Madách itt fogadta az Ember tragédiája című műve felfedezőjét, Arany Jánost. A csesztvei emlékmúzeum a mai Magyarország egyetlen Madách-emlékhelye A 2012-ben felújított, állandó kiállítást kiegészítik az interaktív, modern technikai eszközök. A mini színpadon az adott kort idéző ruhába beöltözve eljátszható a drámából 1-1 szín, beletekinthetünk a mű különböző filmes és színpadi feldolgozásaiba. A felújítás az alsósztregovai Madách kastéllyal együtt EU-s pályázati támogatással valósult meg. A múzeum korhű dokumentumokkal idézi föl Madách Imre életét és munkásságát. Személyes bútorai közt itt van a bölcsője is. A kiállításon láthatjuk Az ember tragédiája kiadásait, illusztrációit. Az állandó kiállítás végigkíséri a Madách-család történetét, felidézi a kort, átfogó képet nyújt Madách Imre életéről és művészetéről - középpontba állítva Az ember tragédiáját, annak világirodalmi és színpadi jelentőségét.

A kazári női népviselet

A kazári viselet jellegzetességét a vállat hangsúlyozó bő ingujj és vállkendő a térd alá érő és a csípőt kiemelő azt kerekké formáló sokszoknya és a csizma határozza meg. Az öltözet meghatározó, jellegadó eleme az asszonyok egyedi, csak a falura jellemző sokrétegű fejviselete, amely életkor és alkalom szerint változó. A menyecskék 30 éves korukig több részből álló nagyféketőket hordtak nagyünnepeken, ilyen az aranycsipke-, az üst-, és a rózsásfékető. A kisféketőket, közvasárnapon hordták. A 30 éven felüli asszonyok több rétegben egyedien megkötött és díszített kendőt viseltek. Ünnepeken nyakukba gyöngysorokat tettek. A szabott pendely fölé 5-6 vasalt kikeményített alsószoknyát hordtak. Erre került a változatos anyagú lajbitos (mellényes) szoknya. Nevét a szoknyarészhez varrt lajbiról kapta, ami szintén kazári jellegzetesség. A szoknyát viselték felszúrva is. A szoknya elé bő vagy szűk gangát (vászon anyagú díszített kötény)vagy surcot (klott anyagú díszítetlen kötényt) kötöttek, nagyünnepekkor pedig kecelét, ami fekete klott vagy festő anyagú, ráncolt anyagú a szoknyát majdnem körülérő, ráncolt, bő nagyünneplő kötény neve Lábbeli eleinte nem volt, mezítláb játak, majd megjelent a piros csizma, ezt később felváltotta a fekete csizma.

Palóc szőttes, hímzés és népviseleti baba

A palóc szőttesek elterjedési területe Nógrád és Heves megye északi része. Kiemelkedő csoportjaik a halottas párnák, lepedővégek, búcsútarisznyák és kötények. Ezek pamut- és kenderszálból elegyesen vagy tiszta pamutból szőtt parasztszőttesek. Piros, piros-kék pamutfonallal mintázták őket, újabban (e század elejétől) zölddel és sárgával is. A pamutvászon kötények és búcsútarisznyák piros, piros-kék díszítése sokszor az egész tárgyat elborítja, egymás fölé helyezett csíkokból áll, ezekben az egyszerű mértanias elemek mellett a stilizált virágelemek sorai is megjelennek. Szokás a vászonkötények aljába viselőjük nevét is beleszőni vagy belevarrni. A Néprajzi Múz. gyűjteményében egy hollókői kötény piros felirata szinte örömmel adja tudtul, hogy viselője „Horváth Mihály 18 éves”, vagyis elérte a legénykort, amikor megkaphatja a legényt megillető öltözetdarabokat, így a díszes vászonkötényt is. A Szécsényi Palóc Népművészeti és Házipari Szövetkezet a palóc népművészet ősi hagyományait termékein keresztül ápolja. 1951 óta készíti a palóc népművészeti termékeket természetes anyagok felhasználásával, hagyományos kézi szövőszéken, népi iparművész mesterek által. A termékek zsűrizettek. A termelés nagy részét len és pamut anyagokból készült függönyök, terítők és egy lakástextíliák képezik, de készülnek palóc ajándéktárgyak, hímzett vállkendők, népviseleti babák, hímzett tarisznyák. A Gyűjteményben való szereplése hozzájárul a palóc szőttes, hímzés és népviselet hagyományának megőrzéséhez, amelynek elsősorban társadalmi és kulturális jelentősége van. A szövés a szövetkezet legfőbb ágazata volt, mely esetében az ősi módszereket használta fel, mind a technológiát, alapanyagot és mintákat, színeket illetően, így a modern termékek az ősi termékekből fejlődtek ki, de természetesen megtartották a hagyományokat.

 

Viselettörténeti babagyűjtemény (Vanyarc)

Hétköznap és ünnepnapokon még megcsodálhatjuk – igaz, már csak az idősebbeken – a szép vanyarci népviseletet, melynek kicsinyített mását a Viselettörténeti Babagyűjtemény őrzi.
Itt régi fotók segítségével és az idősek elbeszélései alapján sikerült feldolgozni közel 100 év távlatában a korabeli ünnepi öltözetet, mely így a maga nemében egyedülálló. A 20 babán nyomon követhető az a változás, melynek legszembetűnőbb jele a ruhák színesedése és a szoknyák rövidülése. A babák viseletének anyaga eredeti textília. Ezzel is törekedtek a hitelességre, a történeti hűségre, és amennyire egy ilyen aránynál lehetséges, a stílusjegyek megőrzésére. A bemutató célja a viselet bemutatása, közkinccsé tétele és megmentése az utókor számára. A viselet kicsinyített mását Lászka Pálné készítette A gyűjteményt a vanyarci Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat pályázatok segítségével hozta létre.

Glatz Oszkár Galéria (Buják)

Glatz Oszkár festő a Szinyei Merse Társaság tagja volt; 1935-ben Corvin-keresztet; 1952-ben Kossuth-díjat; 1953-ban kiváló művész elismerést kapott. A Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége társelnöke, a Budai Művészek Egyesületének tagja. 1914-1919 között a Képzőművészeti Főiskola ideiglenes, 1922-1923-ban szerződéses, 1923-tól rendes tanára. Életműve legnagyobb részét a falusi (bujáki) életet ábrázoló portrék, illetve zsánerképek alkotják. Népviseletbe öltözött, a közvetlenség igényével festett alakjait a nemzeti hagyomány jövőjéért aggódva alkotta meg. Képeit naturalista látásmód jellemzi, amely a kor polgári ízlésének felelt meg. A népi életmód és a népviselet iránt érzett elkötelezettségből – olykor szélsőségektől sem mentes – újságcikkeket írt, agitációs szónoklatokat, előadásokat tartott. 1935-ben Buják díszpolgárává választották.  A festőművész, aki közel 30 éven át festett Bujákon az itt készült munkáinak egy részét Bujáknak adományozta, melyek állandó kiállítás keretében tekinthetők meg.

Bujáki sokszoknyás népviselet

A Bujáki népviselet a XIX. század végén a XX. század elején alakult ki, mostani hosszát az 1960-as, 70-es években nyerte el. A palóc folklórterülethez tartozik, azt szokták rá mondani, hogy több tekintetben is szélsőséges. Legfeltűnőbb darabja a térden felül érő ráncolt sok szoknya, ami nem volt mindig ilyen rövid. Az első és a második világháború idején még fél lábszárig ért, ezt követően kezdett rövidülni. Mostában mondják rá a szakemberek hogy Magyarország legrövidebb népviselete. Az 1980-as évekig hétköznap is hordott népviselet volt a faluban, ma már csak ünnepi alkalmakkor – egyházi ünnepeken, falu ünnepeken - viselik az emberek az ünnepi ruhás változatát az egészen pici lányoktól az idősebb asszonyokig. Általában 3-4 db keményített gyolcs alsóra 3 db tarka szoknyát, majd a legdíszesebb felső szoknyát veszik fel. A szoknyák elé az ún. szakácsot kötik fel. A jó időben a felső testen a félinget, majd a díszített pruszlikot viselik, télen a hosszú ujjas „zabkát” hordják „beliner” kendővel. A nyakukban 10-15 soros gyöngyöt tesznek, melynek sorai váltakoznak egyik sor fehér tejgyöngyből készült, másik sor fényes ezüst színű . A lányok haját a tarkójuknál egy ágba fonják, színes pántlikával díszítik. Ami kimondottan csak a bujáki ruhára jellemző, az a szoknyák alját díszítő nagy fodor.

Orsósmagnó Múzeum

Egyedülállóságát az is biztosítja, hogy a legszélesebb gyűjtemény úgy a nyugati, mint a keleti országok gyártmányaiból. Különlegessége a kiállításnak, hogy minden készüléken, a készülék megjelenési helyéről és idejéből való zenei anyag szólal meg. Ezzel nemcsak egy 60 évet átfogó technikai, hanem egyben zenei bemutató is. A készülékeket a tulajdonos tartja karban és javítja, esetenként baráti segítséggel. A múzeumi bemutató az alapító által tartott körbevezetéssel történik. Az orsósmagnók történeti fejlődésének bemutatása előtt egy rövid hangrögzítés-technikai bemutató tekinthető meg, amely Edison fonográfjától, a gramofonokon, az acélhuzalos és a lemezes hangrögzítők megszólaltatásán keresztül jut el 1934-ig, a Magnetofonig. A múzeum kiállított anyagának megtekintésére, meghallgatására 1-1 1/2 órát célszerű szánni. Külön említhető büszkesége a gyűjteménynek a teljes magyar gyártmányú közhasználatú orsósmagnó kollekció. Ez 27 db különböző típusú magnetofont tartalmaz, köztük néhány különlegességgel. Ezen felül van a magyar Mechanikai Labor által gyártott Európa-hírű STM stúdió magnetofonokból bemutató kiállítás a stúdióban.