Napjaink élménygazdaságában egyre többen ismerik fel, hogy a stresszes mindennapok testi-lelki és szellemi fáradalmainak kipihenésére nem feltétlenül egy zsúfolt nagyváros vagy tömegturisztikai célpont a legalkalmasabb, ezért sokszor falun keresik a vidék romantikáját, az autentikus kultúrát, gasztronómiát, a csendet és nyugalmat, illetve azokat az aktív kikapcsolódási lehetőségeket, amelyeknek a vidék kiváló teret adhat. A Szandára érkezők megtekinthetik a község szélén található szép népi pincesort, ami még emlékeztet a szőlőművelés helyi hagyományaira. A környék talán legszebb része a pincesor, bár jó részükben bort már nem tárolnak. A pincék körülbelül 200-300 évesek is lehetnek, mind hasonló méretű, terméskőből kirakott, a tájba harmonikusan illeszkedő építmény.
A palóc népi építészetben nem csupán az utcára néző homlokzat háromszögbe zárt részének, az oromzatnak az anyaga és díszítésmódja sajátságos, hanem a XIX. század második harmadától elterjedt kőoszlopos tornác is. A parasztházakban általában lakószoba, pitvar és kamra volt megtalálható, később a pitvarból az első- és a hátsó szobába lehetett jutni. Az első házat aztán tisztaszobává alakították, az utcára néző első szobában a tiszta, megvetett ágyak, a fiókos szekrények kaptak helyet. Ide vezették a vendégeket, míg az egykori „komora” vagy „komra” második szobává alakult át, ahol a sarokasztalon és a sarokpadokon túlmenően két-három ágyat is elhelyeztek. Ez a helyiség volt a palócok legfőbb tartózkodási, étkezési és fekvőhelye.