Karancslapujtő egyedi, csak a községre jellemző népviselettel büszkélkedhet. Erről már a Dr. Ladányi Miksa által szerkesztett Nógrád és Hont vármegye 1934-bes kiadásában is olvashatunk. Ünnepi alkalmakkor a következő darabokból állt a lányok, asszonyok viselete Karancslapujtőn: tüll ingváll (vizitke), rojtos kendő, színes rakott szoknya, alsószoknyák, kötény, főkötő. A karancslapujtői népviselet legpompásabb része a főkötő. A régi, babonás asszonyok azt tartották, hogy azért olyan díszes, hogy a gonosz szeme megtörjék rajta. A főkötőt csak fiatalasszonyok hordhatták első gyermekük megszületéséig. A lányok szalagot kötöttek a hosszú, egy ágba befont hajukba. A gyerekes asszonyok hátrakötős kasmírkendőt kötöttek a fejükre. A középkorúak még felköthették a cifra kendőt, az idősebbek azonban csak a sötétebb, egyszerű mintázatút hordhatták. Karancslapujtőn kétféle főkötőt viseltek az asszonyok: kerek és farkasfőkötőt, ez utóbbi volt az elterjedtebb. A népviselethez hozzátartozott még a csizma, a harisnyanadrág, a pendely, a lajbi, a kaláris, valamint a zsebkendő. A gyerekeknek a magyar lajbira volt varrva az ingváll, azon a kázsmérkendő.