Glatz Oszkár festő a Szinyei Merse Társaság tagja volt; 1935-ben Corvin-keresztet; 1952-ben Kossuth-díjat; 1953-ban kiváló művész elismerést kapott. A Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége társelnöke, a Budai Művészek Egyesületének tagja. 1914-1919 között a Képzőművészeti Főiskola ideiglenes, 1922-1923-ban szerződéses, 1923-tól rendes tanára. Életműve legnagyobb részét a falusi (bujáki) életet ábrázoló portrék, illetve zsánerképek alkotják. Népviseletbe öltözött, a közvetlenség igényével festett alakjait a nemzeti hagyomány jövőjéért aggódva alkotta meg. Képeit naturalista látásmód jellemzi, amely a kor polgári ízlésének felelt meg. A népi életmód és a népviselet iránt érzett elkötelezettségből – olykor szélsőségektől sem mentes – újságcikkeket írt, agitációs szónoklatokat, előadásokat tartott. 1935-ben Buják díszpolgárává választották.  A festőművész, aki közel 30 éven át festett Bujákon az itt készült munkáinak egy részét Bujáknak adományozta, melyek állandó kiállítás keretében tekinthetők meg.