Kazári Bányatelep

A Kazár belterületén létesített bányatelepet a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. építette ki. Az első kazári telepen, Székvölgyön ún. kolonizált, telepített munkásság élt, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchia területéről, sőt határain túlról toboroztak bányamunkára. A szénbányászat nyomán megjelent új létesítmények mellett egy komplett falurészt építettek ki, mely csodálatos építészeti, kulturális és egyéb szempontokból nézve is. Ennek során jött létre Kazáron a Bányatelep, illetve a Felsőtelepi rész, valamint a Gergelytelep. A Bányatelepen a vállalat 104 lakást épített fel. Építészeti szempontból nézve igen érdekes, hierarchikus elrendezése onnan látható, hogy az utcák, valamint a domborzati viszonyok három részre tagolják, így munkás, altiszti és tiszti sort különböztethetünk meg. Ez az úgynevezett megkülönböztetés a lakások nagyságán, elrendezésén látszik leginkább. A bányamunkások szabadidejének eltöltését szolgálta az 1922-ben épített bányakaszinó. A kazári Sport Egyesület 1934-es megalakulásával létrejött a Kazári Bányatelepi Torna Club. A telepen mindezek mellett iskolát, lovardát, valamint kórházat-rendelőt alakítottak ki, mellyel a község életszínvonalát emelték. A szénbányászat létrejötte nagy hatással volt a falu életére, fejlődésére. A Kazárhoz tartozó Székvölgyi kolóniát és környékét választotta Várkonyi Zoltán, a neves rendező 1976-ban a Jókai Mór Fekete Gyémántok című regényéből forgatott film helyszínéül. A volt bányamérnöki lakás ma óvoda, az iskola épülete most Idősek Napközi Otthona, a bányakaszinó épülete Kultúrházként működik.