A Salgótarjánt övező hegyek közül magasodnak a város egyik középkori műemlékének, Salgó várának romjai. A várrom és környéke természetvédelmi terület. A várat a környéket uraló Kacsics nemzetség tagjai építtették. A turisták által igen kedvelt kirándulóhelyet az 1980-as évek óta több szakaszban végzett régészeti feltárással és helyreállítással mutatják be a szakemberek. A kutatások első szakaszára  a Salgótarján város által kezdeményezett helyreállítás előkészítéseként  1981-1983-ban került sor. Ekkor történt meg a bazaltoszlopok alkotta, keskeny sziklagerincen épült felsővár teljes feltárása, sőt az alsóvár kutatóárkokkal történő szondázása. Egyedileg, kiemelten védett régészeti lelőhely. A várromról csodálatos körpanoráma nyílik a környező hegyekre és településekre. Feltűnik innen a szemlélődő előtt a Bükk, a Mátra, a Cserhát és a Börzsöny vonulata, de kedvező időjárás esetén a Magas-Tátra csipkés gerince is látható Salgó Várából. A vár egész évben szabadon, ingyenesen látogatható.

A szécsényi evangélikus templom oltára 2 méter hosszú és 2 méter széles, 4,14 méter magas. Művészi retábuluma Pulszky Ágost egyházközségi felügyelő adománya (1897). Ebben helyezték el az ovális oltárképet, melyet Kubányi Lajos (1855-1912) alsóesztergályi (Nógrád megye) születésű evangélikus festőművész készített, Jézus feltámadását ábrázolja. Az oltár retábuluma az egyházközségi felügyelő, Pulszky Ágost adománya. Rusznák Borbála és Rusznák Anna szüleik emlékezetét megörökítendő, egy pár "china-ezüst" gyertyatartót helyez az oltárra.

A templom építése a műemléki szakirodalom szerint 1212-ben történt, s az épület szerepel az 1382. évi plébániajegyzékben is. A román stílusú építményt 1450 körül gótikus részletekkel újjáépítették. A templom egyhajós, keletelt, előreugró középtoronnyal. A tornya egyszerű, négyszintes, a kétszakaszos hajó falai középkoriak. Szentélye keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó, két félköríves, román ablakkal és gótikus, vízorrokkal kiképzett támpillérekkel. Keresztelőkútja XIV. századi, új, szembeálló oltárába a középkori oltárasztal egy darabja van beépítve. A kegyhely szentélye a török hódoltság idején beszakadt, de a középkori templom 1713-ban még állt. Ezután többször átépítették barokk stílusban. A szentély 1717-ben kapta meg mai boltozatát, de az nem maradt meg sokáig, a templom ugyanis 1731-ben leégett. 1757-ben aztán újabb tűzvész érte, ekkor épült a mai hajóboltozat. A negyedik barokk építkezés 1792-ben folyt, s a plébánia adatai szerint a toronyépítés is erre az évre datálható. 1885-ben tornyát egy méterrel magasították, majd 1914-ben a déli falhoz új sekrestyét építettek. Mai állapotába a 2008. évben történt felújításával került.

A vár a Börzsöny-hegységet formáló vulkanizmus során 15-19 millió évvel ezelőtt létrejött dagadókúpon épült. A nógrádi vár az ország legrégibb kővárai közé tartozik. A várhegy a falu déli szélén magasodik. A köröskörül meredek oldalú domb kiválóan védhető, a környéket uralja. A várból messze környék szemmel tartható. Pontos keletkezésének idejét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a kezdetleges formában épült földvár már a népvándorlás korában fennállott. A későbbiek során az itt élt szláv és bolgár törzsek ezt felújították, megerősítették, és talán ez időben vetették meg a kővár alapjait is, melyet Novigrádnak, Újvárnak neveztek. Anonymus a vár keletkezési idejét az Árpád korra teszi. A 0,91 ha területű vár a 286 méter magas, 9ha területű Vár-dombon áll. Okleveles adataink 1108-tól vannak a királyi várról, melynek abban az időben bizonyos Slauiz a várnagya és ispánja a budai káptalan 1299-es iktatólevelében „Costrum Novigrad” néven említik. IV. László király I. Tamás váci püspöknek adományozta Nógrádot. Az adományozás valószínűleg az 1274-1284-es évek között történt. Luxemburgi Zsigmond halála utáni évtizedekben a huszita támadások ellen Szilassy Vince püspök erősítette meg falait.  A vár fénykorát Mátyás király idejében élte, nagyszabású kiépítése Báthori Miklós váci püspök nevéhez fűződik, aki 1475-1506 között hatalmas költséggel új épületekkel bővíttette, 30 láb mély és ugyanilyen széles, sziklába vágott árokkal keríttette, kutat fúratott és új tornyot, melynek falára a püspök 1483-as évszámmal ellátott sárkányrendes, három farkasfog-címerdíszes, vörös márványból készült, reneszánsz emléktábláját helyezték el. Szapolyai János birtoka 1526-ban, kitől 1527-ben I. Ferdinánd serege foglalta el. 1544-ben Buda eleste után a török közeledtének hírére Miskey István várkapitány az őrséggel együtt gyáván megfutamodott. Az elhagyott várat Mohamed budai basa és Husszein esztergomi bég katonái harc nélkül szállták meg. Mátyás főherceg, Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf fővezérek egyesített serege 50 évi megszállás után 1594. február 27-én szabadította fel. Bocskai István erdélyi fejedelem 1605-ben török segítséggel foglalta el a várat, de az 1606. évi bécsi béke alapján a király kezébe került. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el, majd 1622-ben a nikolsburgi béke ismét a királynak juttatja vissza. Az Apaffy Mihály erdélyi fejedelemmel szövetkezett török csapatoknak 1663-ban Nadányi Miklós várkapitány a várat ellenállás nélkül átadta. Rövid 22 évi megszállás után 1685-ben a villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas rombolást végzett a védőfalakban, ezért a török a még épen maradt részeket is felgyújtotta, és a várat elhagyta. A vár török parancsnoka, Csonka bég később kereszténnyé lett, és I. Lipót király nagyobb uradalommal jutalmazta meg. A II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején utoljára még játszott a vár némi katonai szerepet, de ezt követően a császári csapatok lerombolták. A belsővárat mély sziklaárok választja el a szabálytalan alaprajzú mintegy 140x90 méteres külső vártól. A falakat három olasz rendszerű bástyát kialakítva a lejtőre alapozták, majd belülről feltöltötték, ezáltal az eredetinél jóval nagyobb területet nyertek. 1949-ben Héj Miklós vezetésével rövid próbaásatás folyt. 1949-ben Héj Miklós vezetésével kismértékű ásatást végeztek a belsővár árkában, de a helyreállítás kibontakozására az 1997-es esztendőig várni kellett, amelynek során elkészült az új olaszbástya, tetőt kapott a rondella és ekkor állították fel az országzászlót is.

Mátramindszent római katolikus Mindenszentek temploma középkori építmény felhasználásával készült. Az 1811-es Canonica Visitatió szerint 1750-ben kezdték építeni, és 1760-ban szentelték fel. A kőkeret 1789-es évszáma átépítést jelöl. Huszártornya 1811-ben már létezett, ugyanekkor azonban még csak fa harangláb állt mellette. A barokk jellegű templom egyhajós, dél-észak tájolású. Egyszerű főhomlokzatán füles kőkeretben kétszárnyú ajtó, felette füles keretű, majd e felett szegmentíves ablak. Oromzata levágott, részben tégla, részben faanyagú huszártorony áll a tető felett. Oldalfalait ereszpárkány zárja le, a hajótól keskenyebb szentély nyolcszöges záródású. A belső tér kétszakaszos, cselsüvegboltozat fedi, a szentély belülről félkörös. A karzatot faragott faoszlopok tartják. Berendezéséből kiemelkedik az Európában is igen ritka főoltár, a rajta három sorban álló XVIII. századi szobrokkal, melyek a szenteket elevenítik meg. A sekrestye kilincse Fazola egri műhelyében készült. A négyzetes harangtorony a templom főhomlokzata előtt áll, egyemeletes, gerendatokos faajtaja, emeletén négy félköríves ablaknyílása van, sátortető fedi. A templom és a harangtorony műemléki védelem alatt áll. Értéktárba vételét indokoltnak tartjuk az igen ritka főoltár, valamint a sekrestyeajtón lévő kilincs különlegessége miatt.

Az intézet 1842-45 között épült. A kör centrális alaprajzú épület a négy főtengely irányában falsávok szegélyezte háromszögű rizalitokkal tagolt, míg a vízszintes tagolást egyedül a földszint és az öt emelet ablaksorai adják. A börtönépítészetben formailag teljesen új megoldást jelentett a kör alakú, hatszintes, panoptikum rendszerű börtön terve. Az eredeti tervek szerint a középületben körfolyosókról nyíló 168 cellán kívül két munkaterem és egy imaház is elhelyezést nyert. A hasonló korú és rendeltetésű börtönépületek kis száma miatt nemcsak építészetileg, de történetileg is jelentős. A megyei börtön Kápolnáját az 1857-es évben szentelték fel. A kápolnát 1857-ben Ferenc József császár maga is látta. A börtön kis kápolnájának berendezése és felszerelési tárgyai Scitovszky János bíboros esztergomi hercegprímásnak köszönhetőek. Az akkori szabályoknak megfelelően a plébános vagy káplán hetenként egyszer tartott a börtön kápolnájában szentmisét. A szertartásokat folyamatosan tartottak mintegy 90 éven keresztül, egészen 1949-ig. A rendszerváltás után 2000. augusztusi hatállyal visszaállították a több, mint 51 évet szünetelő börtönlelkészi szolgálatot. Az intézet akkori vezetése szerette volna visszaállítani a műemlék börtönkápolna eredeti funkcióját, egy olyan többfunkciós helyiséget szeretek volna kialakítani, melyben méltó körülmények között lehetőség nyílik a fogvatartottak hitéletének gondozására, de biztosítottá válik a fogvatartottak részére a könyvtár kulturált, jó színvonalú elhelyezése is. A 2008-ben elkezdett munka precedens és egyedülálló volt a magyar büntetés-végrehajtásban. Egyedülálló, mert börtön kápolna ilyen mértékű helyreállítása még nem valósult meg. Precedens, mert az itt elhelyezett elítéltek bevonásával valósult meg a helyreállítás. A művészeti munka irányítását Lencsés Zsolt freskófestőművész irányította. Az újjá született börtönkápolnát Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr szentelte fel 2009-ben. A megújult börtönkápolnában alkalmanként 50-60 fogvatartott vesz részt az istentiszteleteken, szentmiséken. Az intézet vezetésének felajánlása alapján az elmúlt 5 évben közel 600 fő civil személy tekinthette meg, szervezett csoportként a műemlék börtönkápolnát és vihette hírét Balassagyarmatnak, illetve a Balassagyarmati Fegyház és Börtönnek. Méltó körülmények között lehetőség nyílik a fogvatartottak hitéletének gondozására, de biztosítottá válik a fogvatartottak részére a könyvtár kulturált, jó színvonalú elhelyezése is. A 2008-ben elkezdett munka precedens és egyedülálló volt a magyar büntetés-végrehajtásban. Egyedülálló, mert börtön kápolna ilyen mértékű helyreállítása még nem valósult meg. Precedens, mert az itt elhelyezett elítéltek bevonásával valósult meg a helyreállítás. A művészeti munka irányítását Lencsés Zsolt freskófestőművész irányította. Az újjá született börtönkápolnát Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr szentelte fel 2009-ben. A megújult börtönkápolnában alkalmanként 50-60 fogvatartott vesz részt az istentiszteleteken, szentmiséken. Az intézet vezetésének felajánlása alapján az elmúlt 5 évben közel 600 fő civil személy tekinthette meg, szervezett csoportként a műemlék börtönkápolnát és vihette híré Balassagyarmatnak, illetve a Balassagyarmati Fegyház és Börtönnek.

Szügyben több évszázada él az evangélikus gyülekezet, állnak az egyházi épületek. Az evangélikus templom nem csak Nógrád vármegyében a legnagyobb, hanem az országban is a felekezet legjelentősebb egyházi épületei közé tartozik, mintegy ötszáz ember befogadására alkalmas. Megépítésekor gyakorlatilag az egész Nógrádi-medence evangélikus vallású lakosságát szolgálta, Szügy látképének is meghatározó eleme.
A templom 1774 és 1781 között épült, barokk jellegű. A protestáns egyházi építményekre jellemző módon hiányoznak a stílusirányzat közismert díszítései. A szügyi templom orgonája védett, 1832-ben készült, Jakob Deutschmann bécsi mester építette. A hangszert 2023-ban felújították. Az evangélikus paplak a 19. század első felében épült, klasszicista jellegű. A földszintes épület udvari homlokzata előtt tornác fut végig, láb nélküli dór oszlopsor tartja. Az épületbelsőt sík mennyezettel alakították ki.
A szügyi evangélikus templom tornyában három harang lakik. A kisharang valószínűleg 16. századi. Az 1523-ban öntött nógrádszakáli és a feltehetően ugyanazon műhelyben készült pilinyi kortársa, valószínűleg az egyik legrégebbi Nógrádban. Súlya 50–60 kiló, alsó, legszélesebb átmérője 42,5 centiméter. A harang felső részén körbe kétszer ismétlődő felirat: O REX GLORIE VENI CUM PACE, azaz „Ó, dicsőség királya, jöjj el békességgel”. Sem a harangöntés évszáma, sem pedig a mester neve nem szerepel rajta, de a történelmi tényre és a tágabb értelemben vett vidéken fellelhető azonosságokra támaszkodva valószínűsíthető, hogy a 16. század első felében öntötték.
Az 1200 kilogrammos, 132,5 centiméter alsó átmérőjű nagyharang Pestről, a VIII. kerületi, a mai Rákóczi úton álló szlovák evangélikus templomból került Szügybe. Igazi Nógrád vármegyei időkapszula, hiszen ez szólt 1873 júliusában is, amikor Mikszáth Kálmán először vette feleségül a mohorai származású Mauks Ilonát. A nagyharang még 1965-ben Szügy evangélikus templomának tornyába került, felirata szlovák nyelvű, magyarul így hangzik: „Isten dicsőségére! Az Úr házába megyünk! Zsoltár 122.v.1. E harangot a pesti szlovák evangélikus templomnak adományozta az Augsburg család Walser Ferenc harangöntő munkája alapján Pesten, 1869. évben.” A d1 alaphangú harang domborműve Jézust ábrázolja a Getsemáni-kertben. Az öntvény műszaki szempontból is értékes: az 1860-as évektől alkalmazott tárcsás koronával készült, ami igazi reform volt a magyar harangöntés történetében. A megoldás lehetővé teszi, hogy a harangot időnként elforgassák, és így az ütő máshol éri az ütőgyűrűt, így megnövelhető a harangok élettartama. A nagyharang a Pozdech József pesti lakatosmester által szabadalmazott, öntöttvas, állítható csapágyszélességű, homokcsapágyakkal ellátott jármon függ.
A szügyi nagyharang 96 éves pesti, majd 1873-tól budapesti szolgálata alatt többször is különleges alkalmakon szólt, köztük Kossuth Lajos holttestének Budapestre érkezésekor és Munkácsy Mihály temetésén is. A szügyi evangélikus templom harmadik harangja is 20. század előtti, így szintén történeti értéknek számít. Szügy egyedülálló szokása a karácsonyi toronyéneklés. Csaknem százéves hagyomány, hogy szenteste este kilenc órakor a toronyban felcsendülő énekeket és a harangok szavát az utcán hallgatják meg a szügyiek. Az énekszó az ünnepi csendben messzire elhallatszik, az Ipoly túlpartjáról is jelezték már, hogy kedvező széljárás esetén odáig juthatnak el a hangok.

Az eredeti épületeket a XI. század végén, a XII. század elején emelték. A monostort és a templomot alaprajzi elhelyezkedése alapján valószínűleg a bencés szerzetesrend emelte. Legelső okleveles adatunk 1138-ból való, melyben a pásztói apátról tettek akkor említést. A monostort 1190-ben királyi adományként a ciszterciták kapták meg. A középkori maradványok a barokk kolostortól északra és nyugatra helyezkednek el. Az egykor legnagyobb tömegű építményrész a monostor, melynek háromhajós temploma volt, egyenes záródású fő- és félkörös mellékszentélyekkel készült. A templom kváderkövekből készült, a hajók boltozatát öt pillér tartotta, nyugati homlokzatán két bejárata volt. Az U alakú monostorépület a templom déli oldalához csatlakozott. Feltárásra került a káptalanterem, a nyugati szárnyban a refektórium, a konyha és kisebb raktárak. A legutóbbi ásatáskor az épület észak-keleti sarka előtt két műhelyépület falai kerültek elő, melyek az első monostorhoz tartoztak. A mai kolostorépület egyemeletes, téglalap alaprajzú. Nyugati vége a középkori monostor falaira épült. Középen kosáríves kapu és kocsibehajtó látható, földszinti ablakai egyszerűek, az emeletiek füles kerettel készültek. Kontyolt nyeregtető fedi. Dongaboltozatos pincéje van.