Az eredeti épületeket a XI. század végén, a XII. század elején emelték. A monostort és a templomot alaprajzi elhelyezkedése alapján valószínűleg a bencés szerzetesrend emelte. Legelső okleveles adatunk 1138-ból való, melyben a pásztói apátról tettek akkor említést. A monostort 1190-ben királyi adományként a ciszterciták kapták meg. A középkori maradványok a barokk kolostortól északra és nyugatra helyezkednek el. Az egykor legnagyobb tömegű építményrész a monostor, melynek háromhajós temploma volt, egyenes záródású fő- és félkörös mellékszentélyekkel készült. A templom kváderkövekből készült, a hajók boltozatát öt pillér tartotta, nyugati homlokzatán két bejárata volt. Az U alakú monostorépület a templom déli oldalához csatlakozott. Feltárásra került a káptalanterem, a nyugati szárnyban a refektórium, a konyha és kisebb raktárak. A legutóbbi ásatáskor az épület észak-keleti sarka előtt két műhelyépület falai kerültek elő, melyek az első monostorhoz tartoztak. A mai kolostorépület egyemeletes, téglalap alaprajzú. Nyugati vége a középkori monostor falaira épült. Középen kosáríves kapu és kocsibehajtó látható, földszinti ablakai egyszerűek, az emeletiek füles kerettel készültek. Kontyolt nyeregtető fedi. Dongaboltozatos pincéje van.