Kálvária (Buják)

Valószínűsíthető, hogy a jelenlegi építmény elődje 18. századi, ebből azonban semmi sem maradt fenn. 1802-ben újjáépítették; főalakja, a megfeszített Krisztus mellett a két mellékalak ekkor Mária Magdolna és János apostol szobra volt. A Vatikán 1803. február 10-én teljes búcsút engedélyezett Szent Anna ünnepének miséjére és a szent kereszt felmagasztalásának ünnepére. A mostani építményt a források többsége szerint 1820-ban emelték. 1859-ben a viharos szél ledöntötte a kálvária keresztjét. A helyére Bécsből hozattak egy vas keresztet. A bujáki hagyomány szerint az 1800-as évek végén is vihar rongálta meg, de egy helyi mészáros költségén helyreállították. 1890-ben Kossitzky Lajos plébános faragtatta a ma is álló kereszteket. A vas keresztet, valamit Mária Magdolna és János apostol szobrát levitték a templomkertbe; ezek ma is a templom bejáratával szemben, a szabadtéri oltáron állnak. A kálváriát 1891. március 21-én újraszentelték. 1959-60-ban rombolni-bontani kezdték a kálvária kőfalának északi oldalát. Az alapfalból nagy köveket feszítettek ki, hogy ezzel siettessék a sarokfal leomlását. 1962 tavaszán a férfiak társadalmi munkában a hívek adományaiból vásárolt építőanyagokkal elkezdték a kápolna és a kálvária felújítását. A kálvária falában körben 14 ablakot nyitottak, és azokban helyezték el a stációs képeket.