Drégelypalánktól mintegy 4-5 kilométerre található Drégely sziklavárát a Hunt nembeli Demeter építette az elpusztuló honti vár helyett, majd Albert király 1438-ban örök birtokként Palóczy György esztergomi érseknek adományozta. A vár egykori források szerint fényűzően berendezett vadászkastélyként szolgálta a vadban gazdag börzsönyi vidékeken vadászó főpapokat. Várady Pál érsek a mohácsi vész után ide menekül. Ő nevezte ki a vár kapitányává Szondi Györgyöt. Ali budai pasa 1552. július 6-án 10 000-12 000 főnyi seregével kezdte meg a vár ostromát. Szondi és 146 katonája a nagyerejű rohamnak megpróbált ellenállni, elszánt bátorsággal védekeztek a túlerő ellen. Közel 4 napos öldöklő harc után a vár végül elesik. 1989-ben a vár megmentése céljából létrehozott „Drégelyvár Alapítvány” vállalta fel a vár állagmegóvó helyreállítását. A közel negyed évszázados áldozatos munkának köszönhetően eddig közel 1500 köbméter falat építettek vissza az eredeti állapotokat követve. A vár jelentős idegenforgalmi, turisztikai vonzerő, évente több tízezren látogatják meg. Drégelyvár a Nemzeti örökség része, 2012-től Történelmi Emlékhely. A Szondi várjátékokat több mint két évtizede rendezi meg Drégelypalánk Község Önkormányzata. A település közössége nemcsak büszkén emlékezik, hanem minden szállal ragaszkodik történelméhez és hős kapitányához, Szondi Györgyhöz. Drégelypalánk a Szondi-hagyomány ápolásával, az évente megrendezésre kerülő várjátékokkal adózik a végvári hősök emlékének.

Az idén, 2016-ban az 50. évfordulóját ünneplő szlovák nemzetiségi rendezvény a megye legrégibb hagyományőrző programja. A Magyarországi Szlovákok Szövetsége és a Nógrád Megyei Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat közös szervezésében megrendezésre kerülő szlovák nemzetiségi rendezvény egyben a megye legnagyobb nemzetiségi folklór fesztiválja is.

Az idei nemzetiségi találkozó és az egész program témája a kerek évforduló apropóján a lakodalom volt (általában minden évben egy-egy téma köré csoportosítják a főszervezők a találkozót és annak színpadi programját).  Itt, most sokszor kapott szerepet az 50-es szám: az 50 éves házassági évfordulójukat ünneplő szlovák nemzetiségi házaspárok is meghívást kaptak erre a rendezvényre. A nemzetiségi települések csoportjainak felvonulása kezdetektől fogva része a programnak. Szintén az 50-es számhoz kapcsolódva 50 népviseletes menyasszony és vőlegény vonult fel a megye és az ország szlovák településeinek képviseletében, majd lett részese a színpadi folklórműsornak, de a gasztronómiai élvezetek is a lakodalmi menühöz kapcsolódtak.  Az időszaki kiállítás témája régi fotókon is ehhez csatlakozott: menyasszony-vőlegény fotói voltak láthatóak az un. „Kerítés-galérián”.  Ez a megyei találkozó szerves része az itteni szlovák nemzetiségi létnek. A megyében egyedülálló, de országosan is, mely töretlenül tartja magát és legszebb színfoltja a megye nemzetiségi és folklór programjainak, amihez ráadásul egy különleges, egyedi helyszín is hozzájárul, maga Bánk település és annak Vízi-színpada.

A túlnyomó többségében új stílusú táncdallamokkal kísért tánctípusok közül a legdominánsabban a csárdás lelhető fel mind a mai napig a településen. Ahogy egykoron a Kárpát-medencei paraszti kultúrában mindenhol, úgy Rimócon is a párválasztás egyik fő kritériumaként merült fel a tánctudás, az hogy valakit „könnyű” vagy „nehéz” táncosként tartott e számon a falu közössége. A táncalkalmakon két tempóban realizálódó páros csárdás motivikailag és szerkezetileg teljesen a nyugati dialektusra jellemző jegyeket mutatja, azonban a friss részben már felfedezhetőek a középső dialektus vonásai is. Az új stílusú táncokat tartalmazó, három tánctípusból álló rimóci 'táncrendben' a sarkantyús képviseli a verbunkok legegyszerűbb formáját. Bár a tiszai és az erdélyi táncdialektus területen található társainak sem technikailag sem motivikailag nem jelenti versenytársát e férfitánc, mégis az valószínűsíthető, hogy egykoron a jelenleg Galga-mentén még élő huszárvebunk helyi, mainál jóval virtuózabb formában élő változata lehetett. Az éneklés, dalolás mai napig szerves részét képezi a falu kulturális életének. Így nem csoda, hogy a két részes rimóci karikázó az északnyugati körtánc dialektus fontos állomása. Rimóc táncos-énekes tudásának környezetéből kiemelkedő voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számos idős és fiatal vett részt a táncos hagyományőrzésben, sőt Nógrád megyében egyedülálló módon két táncos Népművészet Mesteri címmel is büszkélkedhet a falu.

A falu nevezetessége, legfőbb vonzereje, a közepén elhelyezkedő közel hét és fél hektáros vízfelületű tó. Ennek köszönheti ismertségét, idegenforgalmát. A település azonban már hosszú évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy nem elegendő a látványos természeti környezet, hanem annak érdekében, hogy ezt az előnyt önmaguk boldogulására tudják fordítani, tenni is kell sok mindent. E gondolkodás mentén született meg egy sor kezdeményezés, mely tovább fokozta hírnevét. Egy ápolt, szép falukép fogadja az érkezőt, van elegendő, s különböző igényeket is kiszolgáló szálláshelye, szolgáltatása, kulturális kínálata. A víz elsősorban horgászparadicsom, de a nyári hónapokban a tó falu felé eső részén létesített, rendezett strand rendkívül népszerű a fürdőzni, napozni vágyók körében. A tavat egy kellemes sétaúton teljesen körbe lehet sétálni, egy részét erdő övezi, és sűrűn találunk romantikus horgászstégeket a fűzfák alatt, a nádasban. Bánk nagy gondot fordít a népi és a nemzetiségi kultúra ápolására is. Már több mint 30 esztendeje, minden év augusztusának elsô hétvégéjén kerül megrendezésre a Megyei Nemzetiségi Találkozó immár többnapos rendezvénysorozata. Ilyenkor az ország messzi tájairól érkeznek művészeti csoportok, hogy műsorukat a sok ezer messziről jött érdeklődő előtt bemutathassák a tó mellé épült hatalmas víziszínpadon. Ilyenkor reggeltől-estig áll a vigalom. De a nyár többi napja sem marad szórakoztató kulturális rendezvény nélkül. A környék legnagyobb - bizton állítható -, legszebb környezetben lévő szabadtéri színpadán hétről-hétre színvonalas programokat kínál a "Bánki Nyár" rendezvénysorozat. Többek között hangversenyek, népzenei programok, filmelőadások, színházi programok váltakoznak, de a fiatalabb korosztály könnyűzenei koncerteknek is tapsolhat.

A településen a Káponka megépítésének mondája az 1700-as években dúló és az 1873-as kolera járvány idejére vezethető vissza. A Pintér család építette hálából, mert a járvány elkerülte a családot Szűz Mária közbenjárására. Azóta a határban munkálkodó emberek a Káponka előtt megállva egy imát elmondva pihennek. Az ima így maradt fenn: „Dicsértessék tiszteltessék, áldassék, felmagasztaltassék Boldogságos Szűz Máriának pihenő szent helye”. Évtizedeken át ide járt a falu búzaszentelő körmenetre, amikor a máriáslányok vállukon hozták a Hordozható Mária szobrot máriáslány ruhába öltözve. A hagyomány úgy tartja, hogy a püspöki gyógyító vizű Szent Kereszt kutat elhagyó Szűz Mária itt megállt pihenni, innen szállt tovább a Mátraverebélyi Szentkútra. A Mátraverebélyi gyalogos zarándokúton is így tisztelgett a falu apraja-nagyja Szűz Mária előtt, követve a máriáslányokat. A falu minden nagy egyházi ünnepén a körmeneteken ebben a ruhába tették ünnepélyessé a szertartást a Máriát-vivők. Sok év kihagyás után felújították a búzaszentelő körmenetet a Káponkához. A Mária tisztelet példája ez a hely, a falu önkormányzata 2006-ban helyi védelem alá helyezte. 2007-ben felújította a Káponkát, mely a csodával határos módon túlélte a világháborúkat és a történelmi változásokat csak az idő vasfoga kezdte ki. A máriáslány ruha fehér selyemből készült, mirtuszkoszorú és fátyol díszítette a fejüket, fehér harisnya, fekete cipő tartozott hozzá, és a vállon keresztbe tűzött világoskék szalag, kezükre csavart rózsafüzér volt. A ruha formája változott, de minden időben a tisztaság jelképe volt, értéket mutatott. Bár a szokások is alakultak a mindenkori igényeknek megfelelően, de mindig a közösség éltette, gondozta ezeket, érezve megtartó erejüket.

Idén nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Pásztónak mezővárosi rangot adományozó Luxemburgi Zsigmond királyról elnevezett városnapi rendezvény, mely az Árpád-házi királyok udvarába kalauzolta el a kilátogató közönséget. A látványos, különleges hangulatú történelmi fesztiválnak minden évben a város Közép-Európában egyedülálló műemléki övezete, a Romkert ad otthont. Ezen esemény során minden évben felidézésre kerül a magyar történelem egy jeles korszaka. Így járhattunk már Zsigmond király udvarába, a reneszánsz Pásztón, a törtök és kuruc kor is megelevenedett a csodás műemléki romok között. Nem maradhatott ki a reformkor és 1848 sem, majd a XX. század eseményeit a boldog békeidők vidám forgatagával zárták, hogy aztán a tavalyi évben újraindulhasson a történelem kereke a honfoglalás eseményeivel.

Minden évben – idén már a hetedik alkalommal – a rétesfesztivált, egyben tizennegyedik Mária Magdolna-napi búcsút és falunapot rendezték meg Hasznoson, a múlt tisztelete, a hagyományőrzés, az összefogás és a jövőépítés jegyében. Ez a nap egyértelműen arról tanúskodik, hogy a hasznosiak, a mátrakeresztesiek és a pásztóiak képesek összefogni. A hasznosiak évszázadokkal ezelőtt Mária Magdolnát választották a település védőszentjévé, aki jelen volt Jézus keresztre feszítésénél, ahogy Simon farizeus házában is, ahol könnyeivel áztatta a Megváltó lábát. A nagypéntek, a bánat után azonban húsvét hajnala következett, amikor Mária Magdolna vitte az örömhírt, hogy Krisztus harmadnapra feltámadott. Évről évre beleteszik a helyiek a lelküket a szervezésbe. Azt már jó ideje tudják a környékbeliek, hogy Hasznoson nem múlhat el ünnep a híres rétes nélkül.

A Haluskafesztivál gasztro-kulturális rendezvény a vidék jellegzetes ételének bemutatása, ,,haluskaszaggató-táncházzal”. A krumpli alapú haluska, azaz sztrapacska a Tót atyafiak jellegzetes étele. Úgy tartja a fáma, hogy Mikszáth Kálmán is nagyon szerette. Vanyarc kiemelt eseménye, mely sztrapacskafőző versennyel, folklór műsorral, gyermek programokkal, kézműves kirakodó vásárral, sétakocsikázással, „sétatraktorozással", haluskaszaggató táncházzal. A vendégek a finom haluska (sztrapacska) kóstolása mellett gyalogosan vagy akár lovas kocsival tehetnek egy sétát a Cserhát déli dombjai között meghúzódó kis falucskában és megnézhetik a Szlovák Tájházát, a Viselettörténeti Babagyűjteményét, a Veres-Beniczky kúriát, a Dessewffy kúriát, az Evangélikus templomot.

1998-ban Őze János – Hájas Tibor néptáncpedagógus és felesége Hájasné Nagy Anikó szakmai segítségével – egy felnőtt együttes létrehozásába kezdett Szécsényben.

A város vezetésének és az akkor még II. Rákóczi Ferenc nevét viselő művelődési ház igazgatójának, Radácsi Lászlónak a támogatásával, a szécsényi Boróka Gyermektáncegyüttes soraiból kinőtt táncos palántákból, a salgótarjáni Nógrád
Táncegyüttes egykori táncosaiból és szécsényi, illetve Szécsény környéki fiatalokból rövid időn belül meg is alakult az a csoport, mely a Palóc Néptáncegyüttes nevet kapta.
Így már az alakulás pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a palócság központi régiójában működő csoport elsődleges táncos ars poeticája nem lehet más, mint a ránk maradt palóc értékek felgyűjtése, ápolása, éltetése, továbbadása. A tánckar a kezdetektől fogva saját régiójának tánc és zenei kultúrája mellett számos Kárpát-medencében található tájegység folklórkincsével ismerkedik. A táncosok az évente teljesített mintegy 220 órányi próbatermi munka mellett, 25-30 alkalommal lépnek színpadra szűkebb -tágabb régiójuk településein. Belgiumtól Törökországig számos európai országban
vendégszerepeltek és szereztek szakmai elismeréseket, mint például a Beszkidek Fesztivál fődíját és a Zakopánei Fesztivál Ezüst Fokos díját. A jelenleg 40 főt számláló tánckar utánpótlás csoportjával a Kispalócok Gyermektáncegyüttessel együtt
megalakulása óta házigazdája a közel 100 éves múltra visszatekintő, minden év októberének elején megrendezésre kerülő Szécsényi Szüretnek. Mindemellett szívesen vesznek részt a társművészetekkel közösen létrejövő olyan produkciókban is, mint a Rákóczi országgyűlés 2005-ben Szécsényben megrendezett emlékünnepsége, az István a király című rockopera 2009 -ben és 2014 -ben feldolgozott szécsényi előadása. A szécsényi múzeum rendezvényein, kiállításmegnyitóin, konferenciáin, évköri alkalmain (Farsang, Nagyböjt, Szent Iván ünnep) és Rákóczi hagyományőrző rendezvényein rendszeres résztvevők. E nagyszabású rendezvények mellett hagyományosan évente egyszer, Adventi várakozás című műsorral foglalják össze az
adott év táncos történéseit. Együttesük 2012 januárjától a Martin György Néptáncszövetség tagja.

A Muzsikál az Erdő- Mátrai Művészeti Napok rendezvénysorozat fő céljai a környezettudatos életmód népszerűsítése, a fenntartható fejlődésre nevelés, a művészetek, a komolyzene, a kultúra támogatása, az egészséges életmód népszerűsítése, a helyi, természeti, kulturális értékek, az erdő védelme, helyi közösségépítés a helyi közösségek, szervezetek (önkormányzatok, erdészetek, civil szervezetek, művészek) összefogásával, az erdő és a zene összefonódásával. A rendezvénysorozat 9 napos, minden nap más-más település köré szerveződik a rendezvény, ahol a céloknak megfelelő programok kapcsolódnak egymáshoz.
Jellemző programok: erdei kirándulások erdészek, természetvédő szakemberek vezetésével. Itt az erdei életközösség példáján keresztül kiemelik a természeti értékeket, az ökológiai gondolkodást, a rendszerszemléletet, a fenntartható fejlődést, a fenntartható életet. Az erdei komolyzenei koncerteken különleges helyi értékű koncerthelyszíneken helyi és országos hírű művészek lépnek fel. A 9 éve megszervezésre kerülő rendezvény az erdő és a zene közös megjelenésével országos és európai szinten egyedülálló.

A községről mára már sokaknak – ahogyan a régi időkben – a liba jut eszébe. Kevesen emlékeznek már arra, amikor a település határában több tízezer fehér tollas jószág legelészett, a zöld gyepet hószínűre festve. Azonban akik emlékezetében él még a kép, minden erejükkel azon fáradoznak, hogy ezt a régi életformát felelevenítsék és a mai fiatal generációt is megismertessék a libatartás szépségeivel, nehézségeivel. Talán a rendezvény egyik pozitív hatása, hogy egyre több lakó nevel libát, de természetesen számuk még töredéke az egykorinak. A színpadon a népzenei műsorok emlékeztették a látogatókat a hagyományokra, a sátrakban pedig a helyi hagyományőrzők, a nyugdíjas klub, a Szurdokpüspöki Tiszta Életéért Egyesület tagjai mutatták be a tollfosztás, a kenőtoll és a tollseprő készítés fortélyait. Leginkább a fesztivál gasztronómiai jellege vonzza a látogatókat ezért helyben nevelt és feldolgozott libákból készült finomságokat – többek között libasültet, libamájat, libazsíros kenyeret, libatepertőt – kínálnak a vendégeknek.

A Szilvaszombatot idén 12. alkalommal rendezi meg Kétbodony község Önkormányzata, melyet igen nagy érdeklődés övez évről-évre. A rendezvényen fontos szerepet játszik a gasztronómia, a helyi ételek, mint a palóc gulyás, és különböző ételspecialitások elkészítése, főként szilvásgombóc, melyből az utolsó rendezvényen - 25 versenyző csapat részvételével - 25.000 db készült az idelátogatók nagy örömére. Nudlit, de nagy üstökben szilvalekvárt is főznek a helyi hagyományőrzők, természetesen kóstolással és vásárral. A szilvalekvárfőzéssel egybekötött, nemzetiségi- gasztronómiai-folklór rendezvény látogatói részesei lehetnek a szilvásgombóc készítő- és szilvásgombóc evő versenynek is. A rendezvény második részében folklórzene csalogatja a vendégeket, de könnyűzenei műfajban sztárvendég is fellép a szabadtéri színpadon. A rendezvény szabadtéri bállal zárul.