A Kárpát-medence egyik legkülönlegesebb gyászviselete, a bujáki cifrafekete.

Az elmúláshoz, a gyászhoz kapcsolódik és már elnevezésében is különös ellentétet feltételez. A fekete a gyász színe, mégis megjelenik benne a cifraság, a díszesség minimális formája. A gyászban is megőrzi a bujáki viselet igazi sajátosságait. Többek között elsősorban, a böjti időszak legvégén, virágvasárnap, a Nagyhét kezdetekor, a Húsvétot megelőzően viselték a templomban. Mostanra, a már hagyománnyá vált, Isten szolgája Esterházy János emlékére bemutatott bujáki szentmisék elengedhetetlen hozzátartozója. Továbbá viselték régen, gyász leteltekor, miután a tiszta feketét levették, valamennyire színesbe (cifrába) öltöztek. Amikor házasságra készültek, a jegyespárt az esküvőt megelőző három vasárnapon, a templomban hirdették. Az utolsó vasárnapon (az esküvőt megelőzően) cifra feketébe öltözött a leendő asszony, mutatva,
hogy gyászolja a "leányságát". A ’cifrafekete’ bujáki viselet darabjai: Kék vagy csíkos harisnya, lagos szárú csizma, piros rózsás fekete szoknya, gyolcsalsók, piros rózsás fekete selyemkendő, amely lehetett rojtos vagy rojtatlan, fekete, piros rózsás zabka, vállukra – nyakukba terített beliner és/vagy fekete, vagy sötétlila selyemkendő. Az idősebbek ’cifrafeketéje’ piros aljú, tiszta fekete szoknya. A bujáki viseletnek ez a fajtája ma már ritkán látható, csak különleges alkalmakkor veszik fel.