A portyák mellett a bajvívások tartották magas szinten a török megszállás alatt a harci szellemet. Egy ilyen bajvívásnak volt színhelye a vár alatti réten, úgynevezett „Aga rétje” nevű terület. Az eseményt Tinódi Lantos Sebestyén örökítette meg. Patay Pál Tinódi éneke alapján így írta le a bajviadalt: Kapitány György a közeli Hollókő várának kapitánya volt. Egy török rab kiváltása körül a szandai várban lakó Hubiár agával összekülönbözött, mire utóbbit bajviadalra szólította. Hubiár a kihívást elfogadta és kész volt a kapitánnyal megvívni. A viadal színhelyéül a Buják alatti rétet, idejéül 1550 Szent Lőrinc napját jelölték ki. Kapitány György azonban urától hiába kérte a viadal engedélyezését. Erre Báthory Miklós szolgálatába állt, de attól sem kapott engedélyt. Ekkor ismét gazdát váltott, Báthory György mellé szegődött, egyben Ferdinánd király elé is járult kérésével, aki meg is engedte a viadalt. Báthory György Buják várába sok vitézt hívott össze erre az alkalomra, köztük több nagy urát is. Összesen mintegy 350 lovas gyűlt össze. A viadal színhelyére kivonulva, a patak egyik oldalán álltak fel, miközben a törökök is megérkeztek Szanda várából, és a patak másik oldalán foglaltak helyet. Legelőször is a két táborból két-két túszt adtak kölcsönösen egymásnak, nehogy a viadal hevében valamelyik tábor is megsértse a megállapított szabályokat. Ezután Jánosi Pál és Zoltay István, illetve Eszkodán basa és Deli Márkucs személyében megválasztották az „igazlátókat”, a párbajbírákat. A párbajbírák megegyeztek abban, hogy a győztes a viadalon a bajvivó társának az életét meghagyja, valamint, hogy egymás lovát nem sértik meg. Kapitány György kopjája véletlen folytán pont Hubiar lovának nyakát sértette meg. Ezt a szabálytalanságot rosszallóan rótta fel az aga Kapitánynak, de a magyarok meggyőzték az agát, hogy nem szándékosságról volt szó. A kopjával való küzdelem döntést nem hozott, mert a küzdelem során Hubiar kopjája Kapitány György sisakján eltörött. Ezután hegyes tőrrel folytatták a küzdelmet. A kemény küzdelem során a magyar bajvívó jobb keze fején megsérült. Már úgy tűnt, hogy az aga lesz a győztes, de kapitány György „buzgányt ragadá” és az agát „sokáig veré”, mire az megszédülve kiesett kezéből a hegyes tőr. A harmadik fegyvernem a handsárral való vívás volt. Eközben Kapitány György arcán sérült meg, mire az igazlátók a küzdelemnek végét jelezték. Erre „ketten egymástól ők búcsút vevének”. A csapatok Szanda, illetve Buják várában nagy ünneplésbe fogott.