Ferenczy Teréz (Rimaszombat, 1823. december 17. – Szécsény, 1853. május 22.) költőnő.

Születési helyét és idejét több forrás, köztük Szinnyei József „Magyar írók élete és munkái” című műve is tévesen jelzi. 1823. december 28-án keresztelték Rimaszombaton. A család Teréz keresztelője után költözött Rimaszombatról Szécsénybe, születési helyeként így több forrás tévesen Szécsényt említi. Apja könyvkötő volt, nemesi származású család sarja. Teréz családja szerény körülményei közt önművelés útján tett szert irodalmi műveltségre. A költészettel olvasmányai hatása alatt már korán elkezdett foglalkozni; döntő hatást azonban pesti tartózkodása gyakorolt rá, ahol nagybátyja, a híres Ferenczy István szobrász házában megismerkedett Lisznyay Kálmánnal, Bulcsú Károllyal és másokkal az akkori irodalom jeles alakjai közül. Élete azonban csakhamar tragikus véget ért. Az 1849-ben elesett bátyjának halála, s még inkább saját szerelmi csalódása búskomorrá tette és öngyilkos lett. A tragikus sorsú Ferenczy Teréz szécsényi költőnő ugyanazon év végén született, s csak négy évvel élte túl Petőfit. Hogy személyesen találkoztak-e, nem tudni. Alkalom lett volna rá, hiszen Pesten élő rokonainál gyakran megfordult Teréz. Unokabátyja volt Ferenczy István szobrászművész. Közös életrajzírójuk, Zilahi Károly az akkori magyar költőnők műveit bemutató kötetének előszavában, 1864-ben Ferenczyt közvetlenül Szendrey Júlia és Majthényi Flóra közt említi meg, kiemelve, hogy munkásságára Byron művein túl Petőfi is hatással volt. Jelentősége Nógrád vármegyére és azon túlra is kiterjedt.