A nógrádmegyeri juhásztáncot 1954-ben és 1968-ban is rögzítették a szakemberek. Sajnos az 1954-ben készült film a gyakori vágások miatt, nem jól elemezhető, pedig ezen a filmen páros pásztorbotoló is látható. A táncos adatközlők ekkor 14 évvel fiatalabbak, motívumkincsük változatosabb, gazdagabb. 1968-ban Bánhidi Zoltánné, Dobozi Elemérné, Pesovár Ernő, Tóth Margit végzett gyűjtés Nógrádmegyerben és rögzítették a páros, szóló, eszközös és ugrós kanász és juhásztáncot. Az 1968-as felvételek érdekessége, hogy a dallamot az adatközlő maga játszotta a táncok alá. A filmfelvételek alapján egy 2006-ban íródott szakdolgozat mutatja be a nógrádmegyeri juhásztáncot tartalmi, funkcionális és formai elemzéssel. 2014-től két néptáncegyüttes műsorában is szerepel a nógrádmegyeri juhásztánc. Elsőként a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes palóc táncokból szerkesztett műsorában, majd a füleki Rakonca Néptáncegyüttes „Pátria” egyfelvonásos táncjátékában kelt életre a zoboralji-, a medvesaljai leányjáték és a magyarbődi táncok mellett a nógrádmegyeri juhásztánc. Kukucska Ernő hangszerjátékának két fontos és Nógrádra jellemző eleme figyelhető meg: a rubato előjáték és a motívumismétlő rögtönzésből felépülő, táncritmusú közjáték, az un. dudacifra. A Szentendrei Skanzenben tájegységünk legértékesebb műtárgyaként tartják számon Kukucska Ernő, az egykori híres nógrádi dudás eredeti dudáját. Népzenei oktatással foglalkozó alapfokú művészetoktatási intézmények, zeneművészeti szakközépiskolák tananyagában is megtalálható a tőle gyűjtött anyag.