A szandai Máriácska-káponka

A kis kápolna (káponka) egy meszelt vályog épület zsindellyel fedett sátortetővel, tetején
kereszttel. A 125 éves „házacska” az öltöztetett Mária-szobor lakóhelye. A fából készült
öltöztethető kegyszobor jellegzetessége, hogy az egyházi ünnepek színeinek megfelelő színű
ruhába öltöztetett „gondozónője”, pl.: Adventkor lila, Pünkösdkor piros, Nagyböjtben fekete,
Húsvétkor fehér, Mária ünnepen világoskék, rózsaszín.
Varga Jánosné (Kis Verona) 1883 telén különös álmot látott, amely szerint a terényi templom
padlásán összeégett Mária szobor van. Álmában a Szűzanya arra kérte, hogy vegyék le a
padlásról a szobrot és tegyék méltó helyre. Valóban megtalálták a szobor maradványt,
amelyet felújítattak és 1981-ben kápolnácskát építettek számára az út szélén, hogy az arra
járók ott imádkozhassanak. Számos csodás és tanulságos történet fűződik a szoborhoz. A
szandai káponka legteljesebb körű leírása, néprajzi kutatása és annak rögzítése Dr. Limbacher
Gábor nevéhez fűződik, az ő kezdeményezésére került a káponka másolata a balassagyarmati
Palóc Múzeum Skanzenjében. A „Máriácska” jelenlegi gondozója az álomlátó Kiss Verona
testvérének dédunokája. Ez a megbízatás a családon belüli női hozzátartozók „öröksége”.
Nem csak az öltöztetést végzi, ő készíti az újabb ruhákat a felajánlásokból és rendben tartja a
káponka környezetét. Déska Jánosné (Kiss Erzsébet) már elmúlt 70 éves, de a szolgálatot
fiatalos lelkesedéssel, szeretettel látja el. Reméljük, még sokáig úgy az Égik, mind a Földiek
megelégedésére.