Értékeink

Várak, templomok

Salgói vár (Salgótarján)

A Salgótarjánt övező hegyek közül magasodnak a város egyik középkori műemlékének, Salgó várának romjai. A várrom és környéke természetvédelmi terület. A várat a környéket uraló Kacsics nemzetség tagjai építtették. A turisták által igen kedvelt kirándulóhelyet az 1980-as évek óta több szakaszban végzett régészeti feltárással és helyreállítással mutatják be a szakemberek. A kutatások első szakaszára  a Salgótarján város által kezdeményezett helyreállítás előkészítéseként  1981-1983-ban került sor. Ekkor történt meg a bazaltoszlopok alkotta, keskeny sziklagerincen épült felsővár teljes feltárása, sőt az alsóvár kutatóárkokkal történő szondázása. Egyedileg, kiemelten védett régészeti lelőhely. A várromról csodálatos körpanoráma nyílik a környező hegyekre és településekre. Feltűnik innen a szemlélődő előtt a Bükk, a Mátra, a Cserhát és a Börzsöny vonulata, de kedvező időjárás esetén a Magas-Tátra csipkés gerince is látható Salgó Várából. A vár egész évben szabadon, ingyenesen látogatható.

A szécsényi evangélikus templom oltára

A szécsényi evangélikus templom oltára 2 méter hosszú és 2 méter széles, 4,14 méter magas. Művészi retábuluma Pulszky Ágost egyházközségi felügyelő adománya (1897). Ebben helyezték el az ovális oltárképet, melyet Kubányi Lajos (1855-1912) alsóesztergályi (Nógrád megye) születésű evangélikus festőművész készített, Jézus feltámadását ábrázolja. Az oltár retábuluma az egyházközségi felügyelő, Pulszky Ágost adománya. Rusznák Borbála és Rusznák Anna szüleik emlékezetét megörökítendő, egy pár "china-ezüst" gyertyatartót helyez az oltárra.

 

Szent Márton római katolikus templom (Csesztve)

A templom építése a műemléki szakirodalom szerint 1212-ben történt, s az épület szerepel az 1382. évi plébániajegyzékben is. A román stílusú építményt 1450 körül gótikus részletekkel újjáépítették. A templom egyhajós, keletelt, előreugró középtoronnyal. A tornya egyszerű, négyszintes, a kétszakaszos hajó falai középkoriak. Szentélye keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó, két félköríves, román ablakkal és gótikus, vízorrokkal kiképzett támpillérekkel. Keresztelőkútja XIV. századi, új, szembeálló oltárába a középkori oltárasztal egy darabja van beépítve. A kegyhely szentélye a török hódoltság idején beszakadt, de a középkori templom 1713-ban még állt. Ezután többször átépítették barokk stílusban. A szentély 1717-ben kapta meg mai boltozatát, de az nem maradt meg sokáig, a templom ugyanis 1731-ben leégett. 1757-ben aztán újabb tűzvész érte, ekkor épült a mai hajóboltozat. A negyedik barokk építkezés 1792-ben folyt, s a plébánia adatai szerint a toronyépítés is erre az évre datálható. 1885-ben tornyát egy méterrel magasították, majd 1914-ben a déli falhoz új sekrestyét építettek. Mai állapotába a 2008. évben történt felújításával került.

Nógrádi vár

A vár a Börzsöny-hegységet formáló vulkanizmus során 15-19 millió évvel ezelőtt létrejött dagadókúpon épült. A nógrádi vár az ország legrégibb kővárai közé tartozik. A várhegy a falu déli szélén magasodik. A köröskörül meredek oldalú domb kiválóan védhető, a környéket uralja. A várból messze környék szemmel tartható. Pontos keletkezésének idejét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a kezdetleges formában épült földvár már a népvándorlás korában fennállott. A későbbiek során az itt élt szláv és bolgár törzsek ezt felújították, megerősítették, és talán ez időben vetették meg a kővár alapjait is, melyet Novigrádnak, Újvárnak neveztek. Anonymus a vár keletkezési idejét az Árpád korra teszi. A 0,91 ha területű vár a 286 méter magas, 9ha területű Vár-dombon áll. Okleveles adataink 1108-tól vannak a királyi várról, melynek abban az időben bizonyos Slauiz a várnagya és ispánja a budai káptalan 1299-es iktatólevelében „Costrum Novigrad” néven említik. IV. László király I. Tamás váci püspöknek adományozta Nógrádot. Az adományozás valószínűleg az 1274-1284-es évek között történt. Luxemburgi Zsigmond halála utáni évtizedekben a huszita támadások ellen Szilassy Vince püspök erősítette meg falait.  A vár fénykorát Mátyás király idejében élte, nagyszabású kiépítése Báthori Miklós váci püspök nevéhez fűződik, aki 1475-1506 között hatalmas költséggel új épületekkel bővíttette, 30 láb mély és ugyanilyen széles, sziklába vágott árokkal keríttette, kutat fúratott és új tornyot, melynek falára a püspök 1483-as évszámmal ellátott sárkányrendes, három farkasfog-címerdíszes, vörös márványból készült, reneszánsz emléktábláját helyezték el. Szapolyai János birtoka 1526-ban, kitől 1527-ben I. Ferdinánd serege foglalta el. 1544-ben Buda eleste után a török közeledtének hírére Miskey István várkapitány az őrséggel együtt gyáván megfutamodott. Az elhagyott várat Mohamed budai basa és Husszein esztergomi bég katonái harc nélkül szállták meg. Mátyás főherceg, Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf fővezérek egyesített serege 50 évi megszállás után 1594. február 27-én szabadította fel. Bocskai István erdélyi fejedelem 1605-ben török segítséggel foglalta el a várat, de az 1606. évi bécsi béke alapján a király kezébe került. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el, majd 1622-ben a nikolsburgi béke ismét a királynak juttatja vissza. Az Apaffy Mihály erdélyi fejedelemmel szövetkezett török csapatoknak 1663-ban Nadányi Miklós várkapitány a várat ellenállás nélkül átadta. Rövid 22 évi megszállás után 1685-ben a villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas rombolást végzett a védőfalakban, ezért a török a még épen maradt részeket is felgyújtotta, és a várat elhagyta. A vár török parancsnoka, Csonka bég később kereszténnyé lett, és I. Lipót király nagyobb uradalommal jutalmazta meg. A II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején utoljára még játszott a vár némi katonai szerepet, de ezt követően a császári csapatok lerombolták. A belsővárat mély sziklaárok választja el a szabálytalan alaprajzú mintegy 140x90 méteres külső vártól. A falakat három olasz rendszerű bástyát kialakítva a lejtőre alapozták, majd belülről feltöltötték, ezáltal az eredetinél jóval nagyobb területet nyertek. 1949-ben Héj Miklós vezetésével rövid próbaásatás folyt. 1949-ben Héj Miklós vezetésével kismértékű ásatást végeztek a belsővár árkában, de a helyreállítás kibontakozására az 1997-es esztendőig várni kellett, amelynek során elkészült az új olaszbástya, tetőt kapott a rondella és ekkor állították fel az országzászlót is.

A mátramindszenti római katolikus templom barokk oltára

Mátramindszent római katolikus Mindenszentek temploma középkori építmény felhasználásával készült. Az 1811-es Canonica Visitatió szerint 1750-ben kezdték építeni, és 1760-ban szentelték fel. A kőkeret 1789-es évszáma átépítést jelöl. Huszártornya 1811-ben már létezett, ugyanekkor azonban még csak fa harangláb állt mellette. A barokk jellegű templom egyhajós, dél-észak tájolású. Egyszerű főhomlokzatán füles kőkeretben kétszárnyú ajtó, felette füles keretű, majd e felett szegmentíves ablak. Oromzata levágott, részben tégla, részben faanyagú huszártorony áll a tető felett. Oldalfalait ereszpárkány zárja le, a hajótól keskenyebb szentély nyolcszöges záródású. A belső tér kétszakaszos, cselsüvegboltozat fedi, a szentély belülről félkörös. A karzatot faragott faoszlopok tartják. Berendezéséből kiemelkedik az Európában is igen ritka főoltár, a rajta három sorban álló XVIII. századi szobrokkal, melyek a szenteket elevenítik meg. A sekrestye kilincse Fazola egri műhelyében készült. A négyzetes harangtorony a templom főhomlokzata előtt áll, egyemeletes, gerendatokos faajtaja, emeletén négy félköríves ablaknyílása van, sátortető fedi. A templom és a harangtorony műemléki védelem alatt áll. Értéktárba vételét indokoltnak tartjuk az igen ritka főoltár, valamint a sekrestyeajtón lévő kilincs különlegessége miatt.

Balassagyarmati Fegyház és Börtön

Az intézet 1842-45 között épült. A kör centrális alaprajzú épület a négy főtengely irányában falsávok szegélyezte háromszögű rizalitokkal tagolt, míg a vízszintes tagolást egyedül a földszint és az öt emelet ablaksorai adják. A börtönépítészetben formailag teljesen új megoldást jelentett a kör alakú, hatszintes, panoptikum rendszerű börtön terve. Az eredeti tervek szerint a középületben körfolyosókról nyíló 168 cellán kívül két munkaterem és egy imaház is elhelyezést nyert. A hasonló korú és rendeltetésű börtönépületek kis száma miatt nemcsak építészetileg, de történetileg is jelentős. A megyei börtön Kápolnáját az 1857-es évben szentelték fel. A kápolnát 1857-ben Ferenc József császár maga is látta. A börtön kis kápolnájának berendezése és felszerelési tárgyai Scitovszky János bíboros esztergomi hercegprímásnak köszönhetőek. Az akkori szabályoknak megfelelően a plébános vagy káplán hetenként egyszer tartott a börtön kápolnájában szentmisét. A szertartásokat folyamatosan tartottak mintegy 90 éven keresztül, egészen 1949-ig. A rendszerváltás után 2000. augusztusi hatállyal visszaállították a több, mint 51 évet szünetelő börtönlelkészi szolgálatot. Az intézet akkori vezetése szerette volna visszaállítani a műemlék börtönkápolna eredeti funkcióját, egy olyan többfunkciós helyiséget szeretek volna kialakítani, melyben méltó körülmények között lehetőség nyílik a fogvatartottak hitéletének gondozására, de biztosítottá válik a fogvatartottak részére a könyvtár kulturált, jó színvonalú elhelyezése is. A 2008-ben elkezdett munka precedens és egyedülálló volt a magyar büntetés-végrehajtásban. Egyedülálló, mert börtön kápolna ilyen mértékű helyreállítása még nem valósult meg. Precedens, mert az itt elhelyezett elítéltek bevonásával valósult meg a helyreállítás. A művészeti munka irányítását Lencsés Zsolt freskófestőművész irányította. Az újjá született börtönkápolnát Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr szentelte fel 2009-ben. A megújult börtönkápolnában alkalmanként 50-60 fogvatartott vesz részt az istentiszteleteken, szentmiséken. Az intézet vezetésének felajánlása alapján az elmúlt 5 évben közel 600 fő civil személy tekinthette meg, szervezett csoportként a műemlék börtönkápolnát és vihette hírét Balassagyarmatnak, illetve a Balassagyarmati Fegyház és Börtönnek. Méltó körülmények között lehetőség nyílik a fogvatartottak hitéletének gondozására, de biztosítottá válik a fogvatartottak részére a könyvtár kulturált, jó színvonalú elhelyezése is. A 2008-ben elkezdett munka precedens és egyedülálló volt a magyar büntetés-végrehajtásban. Egyedülálló, mert börtön kápolna ilyen mértékű helyreállítása még nem valósult meg. Precedens, mert az itt elhelyezett elítéltek bevonásával valósult meg a helyreállítás. A művészeti munka irányítását Lencsés Zsolt freskófestőművész irányította. Az újjá született börtönkápolnát Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr szentelte fel 2009-ben. A megújult börtönkápolnában alkalmanként 50-60 fogvatartott vesz részt az istentiszteleteken, szentmiséken. Az intézet vezetésének felajánlása alapján az elmúlt 5 évben közel 600 fő civil személy tekinthette meg, szervezett csoportként a műemlék börtönkápolnát és vihette híré Balassagyarmatnak, illetve a Balassagyarmati Fegyház és Börtönnek.

Romkerti műemlékövezet (Pásztó)

Az eredeti épületeket a XI. század végén, a XII. század elején emelték. A monostort és a templomot alaprajzi elhelyezkedése alapján valószínűleg a bencés szerzetesrend emelte. Legelső okleveles adatunk 1138-ból való, melyben a pásztói apátról tettek akkor említést. A monostort 1190-ben királyi adományként a ciszterciták kapták meg. A középkori maradványok a barokk kolostortól északra és nyugatra helyezkednek el. Az egykor legnagyobb tömegű építményrész a monostor, melynek háromhajós temploma volt, egyenes záródású fő- és félkörös mellékszentélyekkel készült. A templom kváderkövekből készült, a hajók boltozatát öt pillér tartotta, nyugati homlokzatán két bejárata volt. Az U alakú monostorépület a templom déli oldalához csatlakozott. Feltárásra került a káptalanterem, a nyugati szárnyban a refektórium, a konyha és kisebb raktárak. A legutóbbi ásatáskor az épület észak-keleti sarka előtt két műhelyépület falai kerültek elő, melyek az első monostorhoz tartoztak. A mai kolostorépület egyemeletes, téglalap alaprajzú. Nyugati vége a középkori monostor falaira épült. Középen kosáríves kapu és kocsibehajtó látható, földszinti ablakai egyszerűek, az emeletiek füles kerettel készültek. Kontyolt nyeregtető fedi. Dongaboltozatos pincéje van.

Egyházasdengelegi Árpád-kori templom

Szent Imre szentté avatása után, a 11-12. század fordulóján épülhetett román stílusban, a 14. században bővítették gótikus stílusú hajóval és sekrestyével. Az 1697. évi Canonica Visitatio-ban jól fedett, Szent Imre herceg tiszteletére emelt templomként említik. 1710-ben barokk stílusban átalakították. Homlokzati fala felett elhelyezkedő kis tornyocskája már 1722-ben létezett, orgonáját 1760. körül készítették. Az épületet 1710-ben átalakították, 1829-ben, 1834-ben és 1908-ban javították. 1952-ben a több helyen beázott tetőzetet az akkor bevezetett műemléki palára cserélték; a további repedések megakadályozására a fal koronájára vasbeton koszorút, és vonóvasat építettek be. 1976-ban végezték az első műemléki helyreállítást Sedlmayr János építész vezetésével. Harangjai 1976-ig a tetőtérben voltak, ekkor a templom előtt felállított, modern haranglábra telepítették ki őket. 1999. és 2002. között állami forrásból egy olasz cég készítette el a falak megerősítését egy általa szabadalmaztatott technológiának megfelelően. Az alapfalak megerősítése után gyémánt fúrófejjel 70 mm átmérőjű furatokat készítettek a falakban hosszanti irányban és ezekben helyezték el a falkötő rudakat, melyeket a szükséges mértékben feszültség alá helyeztek. A rudak így a falakat szorosan össze tudják fogni, de rugalmasságuknak köszönhetően minimális mozgást engednek.

Tari udvarház és katolikus templom

A kerítőfal kapuján bemenve a nyugati homlokzat elé kissé kiugró barokk, hagymakupolás torony magasodik fölénk. Timpanonos, két-két toszkán jellegű oszlop által tartott előrészen át vezet a tornyon keresztül az út a templomba. A hajó déli falához is csatlakozik egy négyzetes előcsarnok, ott a másik bejárat. Két nyílása van, egyik gótikus (a Tari család címerével), a másik reneszánsz stílusú. A templom északi falához csatlakozik a sekrestye. A szentélyrész háromkaréjos. A hajó csehsüveg boltozatos, félkupolával fedettek a szentélykaréjok. A hajó északi és déli falán falképek láthatóak, a szentélykaréjok képei a 15. század első negyedéből valóak. A ma szentélynek használt épületrész a 13. század közepén épült. A 14. század végén bővítették, nyugati végén kéthajós térrel. A török időkben megrongálódott, tető nélkül omladozó templomot a 17. században kezdték helyreállítani. 1978-1984 között történt a régészeti kutatás és a műemléki helyreállítás. A templomdomb melletti emelkedőn áll a Tari család erődített udvarházának romja. Nyugati falának maradványa viszonylag magasan áll, rajta a földszinti hálóboltozat és az emeleti ablaknyílások fészkeivel. Az udvarház elődjét a 14. század közepén építtette a Rátót nemzetségbeli László bán fia (Tari) István. A Tari család a 15. század elején építtette fel udvarházát, amelyet 1472-ig használt. Régészeti kutatására 1983-1984 között került sor.

Szandai középkori várrom

Nem tudjuk biztosan, hogy ki és mikor építtethette a kővár korai magját. 1331-ben írtak Széchy Péter királyi várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a váruradalomhoz tartozó környékbeli népeknek, akik különböző földesúri szolgáltatásokkal tartoztak a magas kővárban élőknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott. Mivel ők részt vettek Nápolyi László trónkövetelő oldalán a lázadásban, a győztes Zsigmond elkobozta, és feleségének,Cillei Borbála úrnőnek adta át, aki a befolyt jövedelmekből tartotta fenn fényes udvartartását. A 16. században, akkori birtokosa, a Báthory főnemesi család csak kismértékben erősítette meg a jelentéktelen várat, amit 1546-ban könnyedén elfoglaltak az Oszmán Birodalom csapatai. Híres várkapitánya, Hubiár aga a bujáki vár alatti réten vívott párviadalt Kapitán Györggyel, a hollókői parancsnokkal, egy rab váltságdíján való vitájuk eldöntése végett. A szandai „pogányok” gyakori rablóportyáinak megbosszulására végül 1551-ben a balassagyarmati magyar vitézek – a legenda szerint egy rejtett üregen keresztül – behatoltak a hegyi erősségbe, annak őrségét az utolsó emberig levágva. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait, hogy többé ne szolgálhasson a „pogány” búvóhelyéül. Azóta egyre romosabb, régészeti feltárása és megóvása még várat magára.

 

Kálvária (Buják)

Valószínűsíthető, hogy a jelenlegi építmény elődje 18. századi, ebből azonban semmi sem maradt fenn. 1802-ben újjáépítették; főalakja, a megfeszített Krisztus mellett a két mellékalak ekkor Mária Magdolna és János apostol szobra volt. A Vatikán 1803. február 10-én teljes búcsút engedélyezett Szent Anna ünnepének miséjére és a szent kereszt felmagasztalásának ünnepére. A mostani építményt a források többsége szerint 1820-ban emelték. 1859-ben a viharos szél ledöntötte a kálvária keresztjét. A helyére Bécsből hozattak egy vas keresztet. A bujáki hagyomány szerint az 1800-as évek végén is vihar rongálta meg, de egy helyi mészáros költségén helyreállították. 1890-ben Kossitzky Lajos plébános faragtatta a ma is álló kereszteket. A vas keresztet, valamit Mária Magdolna és János apostol szobrát levitték a templomkertbe; ezek ma is a templom bejáratával szemben, a szabadtéri oltáron állnak. A kálváriát 1891. március 21-én újraszentelték. 1959-60-ban rombolni-bontani kezdték a kálvária kőfalának északi oldalát. Az alapfalból nagy köveket feszítettek ki, hogy ezzel siettessék a sarokfal leomlását. 1962 tavaszán a férfiak társadalmi munkában a hívek adományaiból vásárolt építőanyagokkal elkezdték a kápolna és a kálvária felújítását. A kálvária falában körben 14 ablakot nyitottak, és azokban helyezték el a stációs képeket.

1300-as években épült római katolikus templom (Zabar)

A régebbi falurésztől Német-Zabartól keletre, a Tarna patak mellett elterülő rét közepén, kismértékben kiemelkedő dombon épült a templom. Eredetileg a XIII. században román stílusban, majd a XV. században csúcsíves stílusban átépítették. 1805-ben a plébániát újból felállították, és a templomot is helyreállították. A XX. században a megnövekedett lakosságnak a templom kicsinek bizonyult, és 1932-ben a felújítás során megnagyobbították és kőtornyot építettek mellé. A dongaboltozatos szentélyben két románkori tölcséres ablak, a jobboldali régi templomhajó falsíkján csúcsíves ablak és a befalazott XV. századi kő kapukeret tűnik ki. Keresztelő kútja is műkőből készült, benne a szenteltvíztartó, melynek fedele vörösréz. Az örökmécses és a sekrestye ajtónál lévő csengő és tartója színvonalas ötvös munka. A csengő peremének külső részén ciril betűs szöveg. A két oldalfalsíkon öt magyar szent állóképe. A freskókat a mezőkövesdi Takács templomfestő pár készítette. Tornyát az 1932. évi bővítés során építették, négyzetes alapú, nyolcszögletes, magas gúlasíkban végződik, vöröslemez borítású. A templom műemlék. A Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték fel. A legújabb felújítása az 1980-as években történt a Műemlék Felügyelőség irányításával. A millennium tiszteletére 2000-ben teljes belső felújítást eszközöltek. 2011-ben felújító külső festést kapott.