Logo

A diósjenői fehér hímzés

Az ország különböző vidékein található fehér hímzések közös sajátosságai mellett
szembetűnőek jellegzetességei. A fehérhímzések, éppen fehér mivoltuk miatt kevésbé
ismertek és kedveltek színpompás hímzéstermékeink mellett; fehér alapanyag, fehér fonál:
látszólag a kifejező eszközök szegénységét jelenti, ez az oka, hogy több hozzáértést, nagyobb
elmélyedést kíván, ha kellőképpen értékelni akarjuk. De éppen a diósjenői fehérhímzések
igazolják mennyi ötletességgel lehet a színek kikapcsolásával is a kétféle adottság mellett
páratlan gazdagságú változatot teremteni. Nincs szín, de van tónus; a zsubrikák áttörése, a
lyukacsok mélysége, az erősen alátöltött magashímzés tónusdifferenciákat, sőt plasztikai
hatást ad. Motívumaik laza, könnyed szerkezetűek, kizárólag növényi formák, alig-alig
stilizáltak: közvetlen környezetükből, a természetből ellesettek. A diósjenői hímzések
alapanyaga fehér „mull”, fonala fénytelen slingelőfonál. A legrégibb hímzéseik közt akadnak
egyszínű pirossal varrottak is, de – mint mondják – ez kiment a divatból, azóta csak fehérrel
dolgoznak. Lehet azért még találni elvétve olyanokat is, amin a piros-fehér vegyesen szerepel,
de ez inkább átmenetnek tekinthető. Legkedveltebb virágmotívumuk a gyöngyvirág, rózsa,
rózsabimbó, a fukszia, csoportos rózsa, nefelejcs, margaréta, „györgyina”, egészen egyszerű
folthatású levélforma, fogazott levél és „szőlőfej”. Évszámot, nevük kezdőbetűjét, vagy egész
nevüket is kiírják a kiskendők, halotti lepedők sarkába. A vállkendők és főre valók
hímzéstechnikája ritkábban egyezik meg a fent leírt kiskendőkével. Ezek szerint a régebbi,
úgynevezett „slinges és bekötéses” típusúak. Ez a második hímzésfajta nagyon hasonlít a
hövelyi (Rábaköz) fehérvarrottasokhoz. Rendkívül finom hatásúak, a csipkeöltésekben nagy
választékkal. Motívumban nem olyan gazdagok, mint a magashímzések, mert úgyszólván 3-4
féle virágornamens változatából állnak. Zsubrikáik mesterien szépek; egy-egy kendőn
négyféle szerepel, minden oldalon más és más.