A nógrádszakáli Páris-patak völgye

A nógrádszakáli Páris-patak völgye 1976 óta helyi védelem alatt álló, 29,92 ha kiterjedésű
terület, ami az UNESCO Nemzetközi Földtudományi és Geopark Program keretein belül
működő Európai- és a Globális Geopark Hálózat tagjává vált Novohrad-Nógrád Geopark
egyik jelentős földtani értéke. A völgy Litke és Nógrádszakál közötti Ipoly-szorosban bújik
meg. Két teljesen különböző korú földtani folyamat hatásait tanulmányozhatjuk benne. A
300-350 m hosszú, zegzugos lefutású, szűk (egyes részein csak 2-3 m széles) völgy a
pleisztocén végén, a holocén elején alakult ki az időszakosan lezúduló csapadékvíz eróziós
hatásaként. A palóc „Grand-Canyonnak” is nevezett, akár 20-25 m falmagasságú eróziós árok
nem lehet idősebb 10 000-20 000 ezer évnél, de annál idősebb és igen különleges keletkezésű
kőzetek alkotják a falait. A völgy alsó részén megközelítőleg 14-15 millió éves agyagos,
homokos, kavicsos összetételű rétegek váltakoznak, amelyek majdnem mindig tartalmaznak
vulkáni működésből származó finomszemű anyagot, tufát is. Szembetűnő, hogy a rétegek
nem párhuzamosak, hanem hajlottak, metszik egymást és hirtelen változnak a rétegeket alkotó
üledékszemcsék méretei és határai. Ezek az un. keresztrétegzett üledékek gyorsan áramló
vízben keletkeztek. Az agyagosabb részekben szár- és levéllenyomatok ismerhetők fel.
Mikroszkóp alatt tengeri szivacstűket is láthatók benne. A völgyoldalban található lyukak
nem kihullott kavicsok helyei vagy jelenkori madarak fészekjáratai, hanem egykori növényi
szárak, ágak megmaradt kontúrjai. Nem ritkák az üledékben a megkövesedett vagy
opálosodott fák maradványok. Ősemlős csontok és fogak is előkerültek innen. Érdekesek a
völgyoldalakat képező kavicsok kőzetanyagai. Leggyakoribbak az andezitek, majd a
kvarcitok és legvégül gránitok. A szivacstűk jelzik a tengeri üledékképződést, amibe a
szárazföldről folyóvíz által beszállított kavics, növényi uszadékok, állati csontmaradványok
települtek és harmadik elemként egy távolabbi vulkán szórt anyagai is belekeveredtek. Az
árok középső szakaszán megváltozik a kavicsos-homokos összlet kötöttsége. Itt egy 4-5 m
magas tereplépcső állja utunkat. Ez remek példája a válogató eróziónak, ugyanis a kötöttebb
kőzetek, ill. a betelepülő andezit pad jobban ellenállnak az eróziónak. A völgy felső
szakaszában blokk és hamuárak anyagai töltik fel az egyre inkább bezáródó, mocsarassá váló
tengert.