Értékeink

Természeti környezet

Tuzson-Arborétum (Fenyves puszta, Tar)

A közel 3,5 hektáros arborétum Tar községtől 5 km-re a Mátrában, a Szalajka-patak
völgyében fekszik. A területet 1925-ben dr. Tuzson János egyetemi tanár, erdőmérnök,
botanikus vásárolta meg, ahol megkezdte kutatásait. A fagyűjteményt 1928-1940-ig
folyamatosan gazdagította különböző fajokkal, főleg tűlevelűekkel. Az egzóta fajokat
földlabdával, távoli országokból hozatta. Telepítésük mellett szaporításukkal,
megfigyelésükkel és értékesítésükkel is foglalkozott.
Gyógynövények szaporításával és nemesítésével is sikereket ért el. Az általa telepített
gyapjas- és piros gyűszűvirág ma is nagy mennyiségben található az arborétum közelében.
Gyógynövénytermesztése az egész világon ismert volt. Annak idején az ország szükségletén
kívül külföldre is tudott szállítani. Rózsaolaj előállításával is eredményesen foglalkozott.
A kísérleti csemetekert és arborétum Nógrád megye egyik helyi jelentőségű természeti értéke,
kisebb dendrológiai gyűjteménye. 1976-tól természetvédelmi terület. Jelentőségét tekintve
Nógrád megyében örökzöldekből ez az egyedüli gyűjtemény. Az arborétum dísze a közel 90
éves Atlasz cédrus (Cedrus atlantica), amely megyénkben egyedülálló.
A terület 1945 után állami kézbe került, majd az erdőgazdaság folytatta az erdészeti szaporító
anyag termelését közel 2 hektáron. Az arborétumba 2002-től új fajok kerültek, melyek
látványát és esetleges erdőgazdasági hasznát az utókor értékelheti.
Az arborétum közelsége fontos szerepet játszik a Fenyvespusztai Erdészeti Erdei Iskola
programjaiban. Természeti értékeink megőrzése és bővítése a jövő fontos feladata.

A nógrádszakáli Páris-patak völgye

A nógrádszakáli Páris-patak völgye 1976 óta helyi védelem alatt álló, 29,92 ha kiterjedésű
terület, ami az UNESCO Nemzetközi Földtudományi és Geopark Program keretein belül
működő Európai- és a Globális Geopark Hálózat tagjává vált Novohrad-Nógrád Geopark
egyik jelentős földtani értéke. A völgy Litke és Nógrádszakál közötti Ipoly-szorosban bújik
meg. Két teljesen különböző korú földtani folyamat hatásait tanulmányozhatjuk benne. A
300-350 m hosszú, zegzugos lefutású, szűk (egyes részein csak 2-3 m széles) völgy a
pleisztocén végén, a holocén elején alakult ki az időszakosan lezúduló csapadékvíz eróziós
hatásaként. A palóc „Grand-Canyonnak” is nevezett, akár 20-25 m falmagasságú eróziós árok
nem lehet idősebb 10 000-20 000 ezer évnél, de annál idősebb és igen különleges keletkezésű
kőzetek alkotják a falait. A völgy alsó részén megközelítőleg 14-15 millió éves agyagos,
homokos, kavicsos összetételű rétegek váltakoznak, amelyek majdnem mindig tartalmaznak
vulkáni működésből származó finomszemű anyagot, tufát is. Szembetűnő, hogy a rétegek
nem párhuzamosak, hanem hajlottak, metszik egymást és hirtelen változnak a rétegeket alkotó
üledékszemcsék méretei és határai. Ezek az un. keresztrétegzett üledékek gyorsan áramló
vízben keletkeztek. Az agyagosabb részekben szár- és levéllenyomatok ismerhetők fel.
Mikroszkóp alatt tengeri szivacstűket is láthatók benne. A völgyoldalban található lyukak
nem kihullott kavicsok helyei vagy jelenkori madarak fészekjáratai, hanem egykori növényi
szárak, ágak megmaradt kontúrjai. Nem ritkák az üledékben a megkövesedett vagy
opálosodott fák maradványok. Ősemlős csontok és fogak is előkerültek innen. Érdekesek a
völgyoldalakat képező kavicsok kőzetanyagai. Leggyakoribbak az andezitek, majd a
kvarcitok és legvégül gránitok. A szivacstűk jelzik a tengeri üledékképződést, amibe a
szárazföldről folyóvíz által beszállított kavics, növényi uszadékok, állati csontmaradványok
települtek és harmadik elemként egy távolabbi vulkán szórt anyagai is belekeveredtek. Az
árok középső szakaszán megváltozik a kavicsos-homokos összlet kötöttsége. Itt egy 4-5 m
magas tereplépcső állja utunkat. Ez remek példája a válogató eróziónak, ugyanis a kötöttebb
kőzetek, ill. a betelepülő andezit pad jobban ellenállnak az eróziónak. A völgy felső
szakaszában blokk és hamuárak anyagai töltik fel az egyre inkább bezáródó, mocsarassá váló
tengert.

A nemti Leány-kő

A 356,8 méter magas Leány-kő-hegyen egy 50 m hosszúságú függőleges homokkőfal
előterében áll a kb. 4,5 m magas Leány (vagy Lyány)-kő elnevezésű, különleges homokkő
képződmény. Az oligocén harmadidőszaki kovás tengeri üledékben (ún. „pétervásárai”)
homokkőben kialakult különálló kőtorony kiemelkedő geológiai, tájképi értéket képvisel. A
kőoszlop tetején az elkeskenyedő nyak felett van a hatalmas fej, az oldalán pedig különböző
nézőpontokból megfigyelhető vállak, dudorok láthatók, melyek – némely képzelőerővel – egy
palóc viseletbe öltözött lányalakot formáznak. A szilaalakzathoz helyi monda társul, melynek
egyik változata (palóc tájszólásban): „Elment az ember a Lyány-kőhö kaszányi, mer’ vót ottan
jó kaszálóhely. Aztán az apjának vitt ennyi, oszt az úton ollyan éhes vót a lyány, hogy
megette az ebédet. Azt kérdezte lyányátó’, „há’ ebédet meg nem hoztá’?” Asszongya, hogy
nem. Aszonyga „Megetted?” „Kőé’ vátozzak, hogyha megettem.” Aztán a lyány meg kőé’
változott, azé’ híjják azt a nagy követ, kősziklát Lyány-kőnek.”
Jelenleg kiépített turistaút vezet a sziklaalakzathoz.