A régi maconkai népviselet

A maconkai népviselet rendkívül híres volt. A múlt század elejétől sűrűn megfordultak a
faluba érkező néprajzkutatók, helytörténészek, fotóművészek, akik kivétel nélkül igen
jelentősnek tartották a falu népviseletét. Többek között Borovszky Samu, Malonyay Dezső,
Dr. Gönyey Ébner Sándor, Balogh Rudolf, hogy csak a legismertebbeket említsük. De
visszajárt Maconkára kutatni Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, későbbi kulturális miniszter
és Bocsnyák Sándor néprajzkutató is.
A díszes maconkai fejkötő három részből áll. Kezdődik az alákötővel. Ez az alákötő széles
szalagforma fehér vászon, három széle fodrosan színes pántlikával van beszegve. E fodros
szalagocskák közé színes üveggyöngyöket fűznek. Ilyen alákötőt, ötöt köt fel a maconkai
menyecske. Az alákötőre illeszkedik a fejkötő. Ez sapka formájú dísztelen tok, igazi
rendeltetése az, hogy a nagy, tarka szalagból kötött bokrétát, a máslit tartsa, ami hátul üli meg
a fejet. Mindezekre kerül végül a csipke, betetőzése az egésznek. A csipke maga széles,
kemény szalagforma, aminek a széle keskeny, színes bodros szalagocskákkal van beszegve, a
szalag közepe pedig aranyszálakkal áttörve. Díszítése legtöbbször hálós rajzú, és a tetején
kicsi kokárdaszerű füle is van. Két szalag ereszkedik le; hosszan hátul, s ezeket a színes
szalagokat járás közben eleresztik. Van Maconkán olyan egyszerűsített fejkötő-forma is,

amiről elmarad az állkötő meg a csipke, az egész csak a fejkötő tokjából áll, ami persze
esetleg díszes, s erről lóg le a két szalag. Ezt suta fejkötőnek hívják.
A maconkai menyecske egyéb ruházata már nem annyira jellemző, mint a fejkötő, s alig üt el
a más palócsági asszonyviselettől. A leány viselete Maconkán alig különbözik a menyecske
viseletétől. A hajadon fejéről két fonott varkocsba lóg le a haj, által fonva a széles, tarka
selyemszalaggal. A köntös színe asszonyon, leányon csupa élet, ragyogás, a tarkázott piros,
meg a fehér legtöbb benne; a ék, a viola, a fekete szín már az öregeké.”