Lyapuskás csepjec” és Viseleti Kendő Gyűjtemény

Galgaguta-Vanyarc-Bér népviseletéhez tartozó főkötő az ún. „lyapuskás csepjec” - ez az áll
alatt elől kapcsos vagy megkötős formában rögzíthető rajta két lapocskával (lyapuskával)
megvarrt főkötő mind a három faluban megtalálható több mint háromszáz éve. Az ún.
„lyapuska” – vagyis egymás mellett két téglalap alakú lapocska az evangélikus lelkészek ún.
luther-kabátján lévő fehér lapocskák másolata – azokat utánozva tették át a viseletbe, de csak
ebben a három faluban láthatjuk. Ez mindenképpen vallási hovatartozást hordozó
jellegzetesség is. Sem a megyében, sem országosan nincs ilyen. S hogy ez így alakult ki,
feltételezhetően annak is köszönhető, hogy ezen települések – a török hódoltság utáni időkben
ide települt evangélikus szlovák családokból álltak túlnyomó részt - és kezdetben közösen
jártak istentiszteletekre, együtt voltak, együtt hatott egymásra a viseletük is, sőt akár közös
gyökerekből is táplálkozhat. Először a vanyarciak és a bériek jártak egy helyre, Szirákra –
majd miután eljöttek onnan a vanyarciak - átmentek Gutára. A fáma szerint pedig azért jöttek
el a vanyarciak, mert a bériek a sziráki templomban egyszer a helyükre ültek. Ezért
megharagudtak és nem mentek oda többet. A bériek is szintén ilyen megfontolásból szakadtak
le a sziráki egyházközségről, mert az ő helyükre meg a szirákiak ültek egy sátoros ünnep
alkalmából – a bériek önállósították magukat, saját lelkészt fogadtak, templomot építettek.
Hivatalosan a vanyarciak anyaegyháza hosszú időn keresztül kezdetben a gutai volt. Egy idő
után a vanyarciak egyre többen lettek, többen, mint a gutaiak és az oda járó más települések
együttvéve. A gutaiak ezt tapasztalván egy nagyobb templom építését szorgalmazták, s
amikor a sok utánajárás, munka és anyagi áldozatok árán sikerült és megépült, a vanyarciak
közben úgy döntöttek, hogy leválnak az anyaegyházról, önállósítják magukat. Így ők is önálló
egyházközséggé alakultak, templomot építettek és saját lelkészük lett.
A teljes viselet a három településnél hatott egymásra, sok hasonló karakter jegyeket hordoz,
de megvannak az egyedi sajátos különbözőségek is mind a háromnál. A főkötőnél a
„lyapuska” viszont ott van a mai napig a XXI. században is mind a három faluban a hozzá
tartozó főkötőt, kontyot tartó és formázó szögletes fém fésűvel együtt. Igaz, már csak páran
hordják életvitelszerűen. A főkötőhöz mind a három településnél szorosan hozzá tartozik,
tartozott a kendő viselete, divatja. Galgagután-Vanyarcon-Béren hasonló volt ez is.
A több mint 150 db-os Galgagutai Viseleti Kendő Gyűjteményt a helyi Szlovák Nemzetiségi
Önkormányzat hozta létre a települési önkormányzat és az Országos Szlovák Önkormányzat
támogatásával, mely kiállítási anyag már vándorkiállításként is több helyen szerepelt. Ez a

kendő gyűjtemény ilyen formában egyedülálló, bár kendőkből sok hasonló van még máshol
is, de ilyen gyűjteményes formában csak a galgagutai létezik – melyhez csatlakozott később a
vanyarci és béri kollekció.