Szurdokpüspöki monográfiái Poschné Valus Piroska gyűjtése alapján

Egy bármely közösség életét bemutató gyűjtemény esetén a legfontosabb értékelő elv a hitelesség kérdése. Valóban olyan-e, illetőleg olyan volt-e az a közösség, mint amilyennek a négy kötet alapján látjuk. Poschné Valus Piroska négy kötetét átolvasva megjelenik előttünk majd száz év története. Alapvető vonása e gyűjteménynek a személyesség: az egyes szám első személyben elhangzott, s ilyen formán lejegyzett vallomásokból összeáll a helység mikro történelme: a fiatalkor, a szegénységgel való küzdelem, a háború, majd a konszolidáció évei. Mindezt újszerű módon szemléltetik a fényképek, amelyeket az első kötet megjelenése után a falu lakói ajánlottak fel közlésre (ezek adják a második kötet tartalmát). Általuk egészen a kilencvenes évek elejéig nyomon követhető a falu élete. Ezt egészítik ki a harmadik és negyedik kötet énekei, a világi énekek, dalok (harmadik kötet) és az egyházi énekek kötete (negyedik kötet). Eredetüket tekintve ezek az énekek vegyesek: a harmadik kötetben eredeti népdalok mellett bőven találunk műdalokat, de az egyházi énekek között is vannak gregorián eredetűektől elkezdve a klasszikus egyházi énekeken át a huszadik század végén létrejött énekek is. Ez az eklektikusság azonban nem zavaró. Noha nem egyneműek a dalok, de pontosan a heterogenitás, ami az adott közösséget e téren jellemzi: a népi használat és gyakorlat elfogadja, kultúrájába építi, mindennapossá teszi őket.