A bujáki kutyaköszörű

A kutyaköszörű, egy kétkaros körhinta, amellyel már az első világháború előtt is múlatták az időt Bujákon a fiatalok, húsvét időszakában. Rúdja, a lovas kocsi tartórúdjából készült, az „ülőke” pedig kisefából, amivel a lovakat fogták a kocsi elé. Középen a rudat alátámasztották, készen is volt a körhinta! Egy időre feledésbe merült, aztán a „Tavasz Bujákon” című magyar film kapcsán, ami 1958-ban készült, újra felelevenítésre került. A film a Budapest Filmstúdió egyik forgatócsoportja, Czigány Tamás rendező vezetésével, Bodrossy Félix operatőr és Bárdy György közreműködésével készült és Buják különböző népszokásait mutatta be.

Húsvét nagyböjti időszakában, régen sem illett dalolni-táncolni, de az ifjúság áradó ereje már akkor is megtalálta az alkalmakat a vidámságra:

„Dalolni, táncolni nem volt szabad,

….hát inkább hintázni csalogatták a legények a lányokat a kutyaköszörűre”

„….szabódnak a lányok, talán fel sem ülnek?”

„…de fel ám! - ha kitartó a bíztatás”

Főként vasárnaponként játszottak ezzel a fiatalok. Huncutkodtak, tréfálkoztak, közben kiszemelték párjaikat.

A Bujákon élő idősek elmondása alapján, nevét onnan kaphatta, hogy régen járt a faluba köszörűs, akinek a köszörűjére hasonlított a játék formája. Ha pedig a lányok felültek, a kutyájuk szaladt utánuk körbe-körbe!

Több bujáki porta előtt is állítottak fel kutyaköszörűt a nagyböjtben. Egy-egy tojást, egy főzet babot, aszalt gyümölcsöt illett fizetni a porta gazdájának, aki Nagypéntekre ezeket megfőzte és ajándékba szétosztotta a fiatalok között.

Az immár hagyománnyá váló Húsvét Bujákon nevezetű nagyrendezvény kereteiben, manapság is előkerül ez a furcsa körhinta, nagyok és kicsik örömére.

Csakúgy, mint hajdanán, szállnak a szoknyák, visítanak lányok, kuncognak a legények, somolyognak az idősek.