Logo

Rimóci táncok

A túlnyomó többségében új stílusú táncdallamokkal kísért tánctípusok közül a legdominánsabban a csárdás lelhető fel mind a mai napig a településen. Ahogy egykoron a Kárpát-medencei paraszti kultúrában mindenhol, úgy Rimócon is a párválasztás egyik fő kritériumaként merült fel a tánctudás, az hogy valakit „könnyű” vagy „nehéz” táncosként tartott e számon a falu közössége. A táncalkalmakon két tempóban realizálódó páros csárdás motivikailag és szerkezetileg teljesen a nyugati dialektusra jellemző jegyeket mutatja, azonban a friss részben már felfedezhetőek a középső dialektus vonásai is. Az új stílusú táncokat tartalmazó, három tánctípusból álló rimóci 'táncrendben' a sarkantyús képviseli a verbunkok legegyszerűbb formáját. Bár a tiszai és az erdélyi táncdialektus területen található társainak sem technikailag sem motivikailag nem jelenti versenytársát e férfitánc, mégis az valószínűsíthető, hogy egykoron a jelenleg Galga-mentén még élő huszárvebunk helyi, mainál jóval virtuózabb formában élő változata lehetett. Az éneklés, dalolás mai napig szerves részét képezi a falu kulturális életének. Így nem csoda, hogy a két részes rimóci karikázó az északnyugati körtánc dialektus fontos állomása. Rimóc táncos-énekes tudásának környezetéből kiemelkedő voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számos idős és fiatal vett részt a táncos hagyományőrzésben, sőt Nógrád megyében egyedülálló módon két táncos Népművészet Mesteri címmel is büszkélkedhet a falu.